Miért mindig ő?

Megismertem majdnem egy éve egy lányt, szülinapi bulit szervezett, és akinek szervezte, azzal jóban voltam, így bejelölt, beszéltünk stb.

A "buliban" dumáltunk egy csomót, majd megcsókoltam. Nincs mit tenni na... tetszett :/ (nem látott minket senki, mi voltunk azok, akik "tartották a frontot" nem ittunk olyan mennyiségben, és miután a többiek aludtak kezdtünk el flörtölgetni)

Kavargattunk, majd kb 2 hónapra rá a srác, akinek szervezve lett a buli amúgy elég jó barátom gondolok, itt arra, hogy számíthatok rá a bajban, még ha nem is beszélünk minden nap.

Felhívott, hogy tetszik neki mondjuk Eszter ( a lány, aki szervezte a bulit) több, mint 1 éve és segítsek neki, hogyan kezdeményezzen.

Mondtam neki, hogy 10 perc vissza hívom.

Felhívtam Eszter, hogy abba szeretném hagyni a kavargatást, és szeretném, ha közöttünk maradna sajnálom, elköszöntem, és lerataktam.

Vissza hívtam a srácot, mondtam, hogy nem tudok konkrét tippeket, de ha érdeklődik iránta poénkodik és próbál több időt tölteni vele, lehet kapcsolni fog.

Próbálkozott, majd elmondta, hogy tetszik neki, és nem barátként tekint rá... vagy valami hasonlót mondott.

Kikosarazták.

De... továbbra sem beszéltem a lánnyal.

Nagyon nehéz volt azt az időt, amit rá fordítottam, belefordítani valami másba. Fülig szerelmes voltam a lányba, csak úgy éreztem, hogy a srác, hamarabb "lefoglalta".

Teltek a napok, lassan rendeztem a dolgaimat, elkezdtem kosarazni, és thai boxozni versenyszerűen. A nem létező időmet is lekötöttem. Elfelejtettem... nagyjából ...

Persze eszembe jutott, hogy ah milyen jó volt az az idő szerelem lány megcsókolni, meg ilyenek. Telt az idő Megtetszettek más lányok is.. jártam 1-2-vel, de úgy éreztem, hogy nem szeretem őket, szóval nem volt meg az a fajta bizalom, meg beszélgetés, amitől olyan jó volt "ő". A szakítás másnapjára már nem volt semmi bajom.

Megint ugrunk az időben. Most van... illetve 1 hónapja már folyamatban van.

Álmodtam vele. Csókolóztunk... elkezdtünk leöltözni... majd itt felkeltem. Azon a napon rám írt.

Hogy vagyok mit csinálok mostanában tudjátok a szokásos.

Ezóta akármilyen romantikus zenét hallok, vagy valamit aminek olyan a szövege, ami "megható" lehet... ő jut eszembe.. de nem tudom, hogy újra merném e kezdeni

rettentően sokan mondták, hogy nagy az egóm, önbizalom stb, de nem érzem magamban, hogy fair lenne vissza sírni magam... szerintetek?