Mi ez az érzés? Nagyon összevagyunk zavarodva, de mégis miért?

Kb 1 hónappal ezelőtt szakítottunk a barátnőmmel, rengeteg dolog befolyásolta ezt az egészet... Azóta annyi víz lefolyt a Dunán... Rengetegszer összeveszünk, de a végén mindig kibékülünk, megbocsájtunk egymásnak... Tisztáztuk, hogy érzünk valanit egymás iránt... Most furcsa ez az érzés, s ez miatt vagyunk mindketten összezavarodva... Furcsa, mert nem olyan, mint egy sima szerelem... Én annál sokkal erősebbnek, igazi szeretetnek, s,kötődésnek érzem, hisz barátnőm nagyon sok hülyeségemer is képes megbocsájtani és rengeteg kockázat melllett is beszél velem... Nagyon szeretem, soha nem akarom elveszíteni... Mindent megtennék érte, és tényleg azért küzdök, hogy megváltozzak érte. Kiegészítésképp mindketten játszuk, hogy nem vagyunk féltékenyek, hol ott hihetetlenül azok vagyunk... Egyikünk se bírná mással látni a másikat... Mit gondoltok? Érdemlünk egy második esélyt? Féléve vagyunk kb egyutt, es hat... Mi mar tenyleg annyi dolgon atmentunk es kitartunk egymas mellett... Mint sokak evek alatt sem... Elég lehet ez a szeretet, kötődés? Ami tényleg lehető legereősebb, hisz barátnőm ma is úgy fogalmazott, hogy olyan neki, mintha a másik fele lennék, s én is így érzek!