Szerintetek lesz ebből valami? (Ex)

A barátommal másfél évig voltunk együtt. Egy évfolyamra járunk, együtt táncolunk a szalagavatón, és nagyon jó kapcsolatunk volt. Nagyon sokat voltunk együtt, nyáron együtt nyaraltunk, nagyon megértjük egymást és egyben legjobb barátok is vagyunk, hisz nagyon hasonlítunk. Korábban kétszer volt kisebb-nagyobb megingása, amikor megijedt attól hogy milyen régóta vagyunk együtt (eddig maximum fel eves kapcsolata volt rajtam kivul) és ilyenkor mindig feljött hogy nem tudja mit akar. Nagyon szerettük egymást, ès mindkétszer csak egy kis távolság kellett, és megoldódott utána minden; a kapcsolatunk jobb lett mint előtte. Augusztus utolsó hétvégéjén voltunk Balatonon, ami szuper volt, és ott mondtam neki, hogy kicsit félek az év kezdéstől, mert tavaly is pont szeptemberben bizonytalanodott el. Azt mondta ne féljek, nagyon szoros kapcsolat van köztünk, nem lesz semmi baj. Megjegyzem, ebben az időben olyanokat mondott hogy milyen messzire tervez velem, hogy en vagyok neki a legfontosabb, hogy sosem akar elveszíteni stb. És ennyi idő után azért ezeket nem a rózsaszín köd mondatta vele.

Szeptember második hetén már éreztem hogy valami gond van. Furán viselkedett velem, nem várta annyira hogy találkozzunk stb. Amikor leültünk beszelni, elmondta hogy néha úgy érzi nem akar kapcsolatot, és nem szerelmes, csak nagyon szeret. Teljesen azt éreztem hogy ez is csak egy újabb hülyesége, amin hamar túllép majd és megint minden rendben lesz. Ezen a héten hétvégén ott aludtam, és nagyon jól sikerült, azt mondta nem is érti mi volt vele, hisz nem bírna elveszíteni.

A következő időben azonban hullámzó volt; ha jó napja volt kedves volt velem es allandoan velem akart lenni, ha rossz napja volt bunkó volt velem es nem foglalkozott velem. Szeptember 27.én átmentem hozzá (előtte való napokban nagyon jól elvoltunk) filmeztunk, beszelgettunk. Azt mondta úgy érzi nem tudja megadni nekem azt amire vagyom, mert nem stabilak az érzelmei, és szerinte a szerelem elmult mar koztunk; mondtam, hogy szerintem egy idő után átalakul egy mély szeretetté, és ez teljesen normalis, ennyi idő után nem baj ha nem ugyanazt érezzük mint az első hónapban. Azt mondta igazam van, és tenyleg nincs is probléma koztunk, nagyon ritkán veszekszunk és ha idősebbek lennénk már biztos lenne hogy velem marad; de igy hogy 18 éves, nem érzi hogy képes egy komoly kapcsolatra ennyi idő utan is, és ennek most vége.

Teljesen összetörtem. Sosem lattam sirni, de aznap nagyon sirtunk mind a ketten. Mindennél jobban szeretem őt, és olyan mintha egy részem vesztettem volna el.

A többiek a suliban azt mondták, ő is nagyon rosszul van. Azon a hétvégén vasarnap rámírt, hogy nagyon hiányzom és találkozzunk jövő hétvégén. Utána egész héten beszeltunk, jofej volt velem, többször keresett is, az egyik fiú azt mondta, hogy bizonytalan magában, de nagyon szeret engem es hiányzom neki. Abszolút pozitívan álltam a hétvégéhez.

Találkoztunk, de mire eljött a tali időpontja már meggondolta magát. Azt mondta nem akar hitegetni, a hét elején még vissza akart szerezni de azóta nem hiányoztam annyira, (hisz sokat beszéltem vele és látta rajtam h mennyire kell ő nekem..) és ő erre most nem képes. Sírtam, veszekedtem vele hogy miért hagyott reménykedni, órákig beszéltünk és a végén megcsókolt. Majd hazavitt kocsival, és úgy vettem, hohy ennyi volt, tobbet beszelni se nagyon akarok vele.

Egész következő héten nem szoltam hozza. Ha odajott elküldtem, ha rámírt megmondtam hogy mincs kedvem hozzá. És sokszor keresett; mások azt mondták, megint nagyon kivan. Azt a tanàcsot kaptam, hohy beszélgessek vele, mert abszolút nem tudja mit akar, de nem boldog nélkülem és ha beszélünk ebből még akár lehet is valami.

Csütörtök óta beszélgettünk is. Aznap nem küldtem el, telefonaltunk egy csomót, ahol elmondtam neki hogy hiányzik, mindent neki mondanék el először, de nem tehetem mert tőle mindent vagy semmit, de ez a köztes állapot nekem nem jó. Azt mondta neki is hiányzom, o is velem osztaná meg a dolgait, de nem bírná ki ha nem beszélnénk.

Azóta ebben a fura köztes állapotban vagyunk. Ha élőben látom mindig odajön, talál valami módot hohy hozzámérjen, a táncpróbák nagyon jók. Megkérdeztem hogy van, és azt mondta hogy sokszor rossz, és olyankor mindig talál valamit amivel lefoglalja magát, hogy ne legyen bánatos. Én is mondtam hogy nem jól vagyok, és ebben maradtunk..

Hétvégén bulizni mentem, és irt hogy haza akar engem vinni kocsival, mert fél hogy valami bajom lesz. (Ez persze lehet szimpla kedveskedes is)

A tobbiek azt mondják (osztálytársai) nagyon fura mostanaban, nem tűnik vidámnak és sokat van egyedul. Sokszor megkeres napkozben is, de néha mintha megijedne tolem, es beszélgetés közepén elmegy máshova. Nagy ritkán ha beszelunk magunkról, olyan mintha ezt egy lezárt dolognak tekintené, de mégsem tartja a távolságot, az utóbbi napokban egyre tobbet akar velem lenni. Egyik baratnom tegnap delutan látta valahol, es azt mondta nagyon szomorúnak tűnt, lehajtott fejjel sétált, pedig mindig vidám szokott lenni. Tegnap vagy másfél orat beszeltunk telefonon, rogton felhívott suli utan, persze nekem azt mondta hogy jól van..hülyéskedtünk, meséltünk egymásnak, teljesen olyan volt minden mint régen, de komoly témákról ilyenkor nem beszélgetünk. Nagyon szoros lelki kapcsolat van koztunk, lehet ezt nem akarja megszakítani, de ha tudja hogy nekem tole mindent vagy semmit, miért probalkozna..?

Tudom hohy nem boldog, hisz ha az lenne nem engem keresne fel. Tudom hogy a barátai sose bíztatnák arra hogy kezdjük újra. Tudom, hogy bizonytalan, nem tudja mit akar, fél attól hohy mellettem el kell köteleznie magát, de ugyanakkor hiányzom az életéből (különben nem beszélne velem órákat naponta..) azon a héten amikor taliztunk és azt mondta mégsem akarja velem a kapcsolatot, fele ennyit se beszéltünk mint azóta. Folyamatosan féltékeny ha csak beszélek más fiuval, allandoan azt mondja hogy nem vágyik mas lányra, nem jár azota el bulizni se (pedig régen sokat járt) inkabb otthon ul es vagy filmezik vagy velem beszélget. Nem mondta hogy "maradjunk barátok", de néha attol félek hogy ezt akarja. Nagyon fura amikor egyszer becéz, bevallja hogy minden nap nézegeti az instagramomat és sokszor mutat valamit es mondja hogy "rád gondoltam amikor ezt láttam", de ugyanakkor 3 hete külön vagyunk és nem lépett. És van nap hogy nem keres, vagy csak keveset, és van hogy "megijed" ha sokat beszélünk, és hirtelen felszívódik.

Nem értem őt. A környezetem sem érti, senki nem tud jó tanácsot adni. Nagyon szeretem és nagyon hiányzik, és én azt érzem, hogy ez is csak egy olyan periódusa mint korabban, amiből hirtelen fel fog eszmélni, hogy nem jó ez neki. De ugyanakkor ott van az is, hogy bizonytalan, és lehet hogy csak nem tud elengedni, de tenyleg nem akar kapcsolatot.

Segítsetek, olyan tanácstalan vagyok:( szerintetek mit akarhat, miért keres, ujra akarja kezdeni lassan vagy csak "barátkozik"? Hogyan szerezhetném őt vissza?

Köszönöm előre is a válaszokat. 18/l