Akkor most hányadán állunk? Nem tudom szeret-e még. Mióta járunk, úgy érzem nem szeret. :' ( Írásban minden rendben, meg romantikázik, élőben meg semmi.

1 év 2 hónapja ismerjük egymást.

Tavaly egy 1 hetes táborban ismerkedtünk össze. Akkor minden jó volt.

Belezúgtam, és a tábor végére mindenki azt susogta, hogy Neki is tetszek én.

Egy évig tartottuk a kapcsolatot emailen,és skypeon. tehát távkapcsolat volt, volt köztünk 100 km.

Tavaly csak abban az egy hétben találkoztunk. Hívott magukhoz pár napra, de anyáék nem engedték.

tavaly a tábor után Emailben bevallotta, hogy teszek Neki, én is elmondtam, hogy bejön nekem.

Idén szintén ugyan ebben a táborban találkoztunk. Előtte egy héttel már mindketten arról beszéltünk, hogy menyire várjuk, és hogy milyen jó lesz együtt.

Megérkeztünk, én gyorsan elbújtam, amíg nem látott meg, és átgondoltam, hogy mit mondok. ( nagyon paráztam egy év különlét után) Akkor odaléptem és csak egy béna heló-t tudtam kinyögni. szerencsére ő vitte tovább a beszélgetést, ami így jó hosszúra, tartalmasra sikeredett. Az első nap mindketten oda adtuk egymásnak az ajándékainkat. én két ajándékot hoztam, egyet, mert akkor volt a névnapja, és egyet mert újra találkoztunk. mind a ketten titokba tartottuk, hogy bármit is adnánk. Mind a kettőnknek magától jutott eszébe.

Aztán egész héten semmi. HA ketten voltunk, akkor ugyan olyan kedves, barátságos, vicces, felszabadult volt, és közel engedett magához, és amikor Bogi ( az egyik lány) megkérdezte, hogy: Tetszik neked Réka? Akkor igennel válaszolt. Engem hívnak Rékának amúgy. :)

De egyébként egész héten levegőnek nézett, és a fiúkkal bandázott, hajnali 3-4-ig fent volt.

-A buszon mindketten egyedül ültünk, és ezt látta, de nem hívott oda, pedig 4x is mentünk busszal kirándulni. (egyszer egy kisebb buszúton odahívott maga mellé, na akkor madarakat lehetett volna velem fogatni)

-Barlangászásnál lehettünk volna egy csoportba, de Ő nem jelentkezett.

-Kirándulásokon rendszerint ő ment a sor elején én hátul, vagy fordítva.

De csak engem engedett fel az ágyára, bármit átadott akkor össze ért a kezünk, és nem kapta el a kezét, asztalnál ( evés, foglalkozás) 3-4 mp-eket szemeztünk.

Tudtam, hogy ea problémám magától nem fog kiderülni, és megoldódni, ezért tábor után vártam egy hetet,és mivel semmi bocsánatkérést, semmit nem írt, ment tovább az élet, mintha semmi nem történt volna, ezért írtam neki egy emailt, amiben ezeket ( persze szebben, nem ilyen durván megfogalmazva) leírtam neki.

Beleírtam, hogy nem tudom, hogy az éjszakai fent lét volt-e az oka, ennek vagy mi, de szeretném, ha legközelebb több időt tudnánk egymással foglalkozva tölteni. Persze tök kedvesen, meg minden.

Erre írt egy bocsánatkérő levelet, hogy sajnálja, hogy rosszul éreztem magam mellette, és hogy nem az éjszakai fent lét volt az oka, bár tényleg fáradtabb volt. És hogy tényleg nagyon sajnálja, és hogy jövőre több időt fog velem tölteni. és ekkor leírta, hogy: - de ugye tudod, hogy szeretlek?! meg utóiratban még egyszer, hogy : Nagyon, de nagyon szeretlek. Remélem tudod! <3

Kimondta, hogy szeret!!!! És a következő emailje arról szólt, hogy én mikor szerettem belé, mert ő első látásra belém zúgott! Meg hogy azt írta: Az egyik lány tudja, hogy van barátnőm, mégis járni akar velem.

A BARÁTNŐJÉNEK szólított!!!

Azóta meg megírta, hogy mivel bejöttek az új tantárgyak, ezért ritkán tud majd válaszolni, és tényleg csak 4-5 naponta ír, és általában, csak ha én írok, ha nem írok, akkor egy hét mire ír.

Nem hiszem, hogy pár új tantárgy miatt nem lenne ideje arra, hogy pár sort, meg életjeleket küldjön magáról. Főleg amennyire röviden szokott amúgy is írni. Pár mondattal mindig lerendezi, csak néha nem.

Most nov. 3-4 ig megint találkozunk. Vele meg még 5 közös barátunkkal. Ez a 2 nap lesz a döntő, ha most közeledik, és jó fej lesz, nem úgy, mint az előző táborban akkor ok, ha nem, akkor lehet, hogy szakításon lesz a sor!

Szerintetek? Nagyon bocs, a hosszú írásért! Én 12/L Ő 12/F