Bármi a szerelemről és h milyen szerelmesnek lenni?

Számomra ilyen:

Ha szerelemből vagyok együtt valakivel, akkor ráakaszkodok, érdekel a napjának minden másodperce, mindig vele akarok lenni, az összes pillanatot együtt megélni. Ez sok embernek zavaró, de nem nagyon tudok vele mit kezdeni, mert ha nem csinálom, úgy érzem jelentéktelen a párkapcsolat és olyan mintha csak barátok lennénk. Az együtt megélt rossz is sokkal jobb érzés/emlék mint az egyedül tapasztalt jó számomra.

Ha nem szerelemből vagyok együtt valakivel, akkor zavar ha sok privát információt kérdez, mindig titkolózom, mert nekem a szerelem ad okot a bizalomra, nem a párkapcsolat. Az is zavar, hogy nem olyannal vagyok akit szeretek, de "nincs más" alapon kell az adott személlyel lennem. Mielőtt mindenki bunkózna, ilyen esetekben a kapcsolat megkezdése előtt lebeszéljük az illetőkkel, hogy nem szerelem az oka az együttlétünknek, hanem a magány gyűlölete.

Amikor visszautasít a szerelmed, azt szörnyű dologként éled meg, bár nekem csak általánosban volt erre példa, de emlékszem összetörtem, és hetekig nem akartam emberek közt lenni.

Amikor megcsal a szerelmem, esetleg a szemem láttára (megtörtént) az olyan számomra, mintha az életem veszett volna el. Gyakori, hogy a jövőnket képzelem el/tervezem a szerelmemmel, mert mint írtam nagyon ragaszkodó vagyok, így tényleg olyan érzést kelt mintha nem csak végünk, de végem lenne. Tudnék még írni, de szerintem ennyi elég rá, hogy lásd két oldala van.

F