Első randi sztorik? :3

Emlékszek, szép napos idő volt, kellemes hőmérséklettel. Egy őszi nap volt, a falevelek csak úgy hullottak megsárgulva, barnulva, ahogy ebben az évszakban mondhatni hagyomány.

A környezet szokásos, szép fák, játszótér melletti pad, játszadozó gyerekek. Az összképet mindössze egy közeli cukrászdában dolgozó dohányzó hölgyek rontják. Ja... Meg egy mentő megkülönböztető jelzéseinek a hangjai szűrődnek át az épületek labirintus rendszerein keresztül, a messzi távolból.

Szóval minden csak a szokásos, ahogy a belvárosban szokott lenni egy bérház környékén.

Először láttam őt a festett fekete hajával, azelőtt csak vörösen láttam őt. Nagyon örültem, hogy végre láthatom a legnagyobb kincsemet, aki hirtelen zavarában néha még azt se tudja, hogy melyik a bal és melyik a jobb keze.

Végre! A csajjal vagyok, akit csak szeretni lehet, legyen bármilyen hibája. Őt a hibáival együtt is tokéletesnek gondolom, ahogy mondják: "csomagolás és a tartalom is perfekt". Hangulatomat tovább javítja, hogy először találkoztunk azután, hogy születésnapjára vettem neki egy jó nagy macit és láttam, hogy mennyire örül neki. Még mindig ugyanazzal a fülig érő száj, mintha először látná azt a macit.

Egyszerűen megbabonáz a mosolya és jó nézni, ahogy az őszi szellő a haját a babaarcára fújja.

Látszik is alkalmi hősünkön (aki a változatosság kedvéért nem valami focista), hogy zavarban van, hogy végre ott van mellette a lány, akinek a nevétől mindig libabőrös, ha bárhol meglátja/meghallja a lány nevét, felcsillan a szeme, hiszen ez a név jelenti számára a legtöbbet. Egy szóval "mindent", ahogy szerelmeseknél szokott lenni.

Férfi főszereplőnkön mintha egy kis habozást vélnénk felfedezni. Mitől félhet?

Azt csak ő tudhatja, de lehetséges, hogy ő maga se tudja, hogy mitől fél.

Ott ül mellette a csaj, aki tetszik neki. Azt gondolja, a szürke kis veréb mellett egy "jó csomagolású" [gyönyörű] csaj ül.

A Szürkeség agyacskájában egy fura gondolat kezdett el Usain Boltot megalázó tempóban futkosni. Megmerje tenni vagy ne? Legyen szvegjoló vagy ne? Most vagy soha többé. Talán ez az egyik legjobb lehetőség számára, mert ennél jobb már nem jöhet.

A gondolatok továbbra is kavarognak a fejében, miközben hallgatnia kéne ahogy a lány mesél neki. De hiába hallja, nem képes figyelni arra, amit mond.

Először végig méri a csaj tekintetét, aztán rátekint csókos ajkaira.

Gyorsan csináljam vagy lassan? Egyáltalán hogy is kell?

Fenetudja, sose voltam még ilyen helyzetben.

Hősnek nem nevezhető hősünk összeszedi bátorságát, hogy esélye legyen arra, hogy ebben a szituációban hősként gondoljon magára.

Lassan közelebb csusszan a lányhoz. A lány csak magyaráz rendületlenül, de a srác még mindig nem fogja fel hogy mit beszél a csaj.

Odahajol hozzá. Félve, nagyon félve megcsókolja a csajt, akit nagyon szeret. A csaj ezen nagyon meglepődik ezen és feltesz egy kérdést: "Miért vártál eddig?" A srác pedig újra megcsókolta őt.