Mennyire igazságtalan ez? Most adjam fel vagy mi?

Szerelmes vagyok egy lányba, és szerintem én is tetszettem neki legalábbis így éreztem sokszor. De nem történt köztünk semmi mert más suliba jártunk ilyesmi, és nem igazán volt olyan lehetőségem (persze utólag már lett volna) az ismerkedésre pedig nagyon szerettem volna :( De engem teljesen elvarázsolt Ő, sokszor láttam tök valószínűtlen helyeken is "véletlenül" és mindig szebbé tette a napomat.

Aztán nekem nyár elején el kellett mennem külföldre mert a nyarat itt töltjük a családommal. És persze ő összejött addig valaki mással. Ez pedig annyira rossz erzés én csak rá gondoltam minden nap. Velem nem jöhetett össze nem is rá haragszom, inkább magamra vagy inkább az életre mert nekem tényleg nagyon nagyon tetszett Ő de nem voltak normális lehetőségeim, a srác meg akit összeszedett persze oda jár ahova ő, és eleve én fizikailag sem láthattam egész nyáron ez annyira rossz, hogy ilyen távol volt és tehetetlen vagyok legszivesebben hazarepültem volna. Régen szerettem itt lenni de most egész végig csak hazavágytam Ő miatta de hiába. És nem tudok mostmár mit csinálni :(( Még mást sem tudok keresni mert nem tudom elfelejteni, olyan nagy hatással volt rám.