Meddig lesz még rám ez hatással? Kezd nagyon elegem lenni.

Lehető legrövidebb leszek.

Barátnőm szakított velem 2.5 év után.Nem ő votl az első barátnőm hanem a második.Ő előtte lévő kapcsoaltom 1.5 évig tarott aki az első szerelmem volt ő mikor szakított velem az is padlóra küldött de 3 hónap után szinte már eszembe se jutott.De az utóbbi kapcsoaltom 100x sőt 1000x jobb volt mitn az előző (a 2.5 éves) Jobban is szerettem ő is engem tűzbe ment volna értem ahogy én is ő érte és sose hagytam volna el.7 napból 6 napot együtt voltunk. Az iskolában az összes szünetben együtt mentünk suliba egyött jöttünk a sulibol és hétvégén egyik nap vagy én mentem hozzá vagy ő jött hozzám.Én voltam az első barátja.És én még úgy nem szeretem senkit mint őt.Mivel nekem senkim sincs szüleim meghaltak 4 évvel ez előtt testvérem vannak is meg nem is.Ezt úgy értem hogy kb köszönünk egymásnak és ennyi sosem volt egy össze tartó család.Ezért Exem volt a mindenem ő miatta éreztem azt hogy érdemes fel kellni nap mint nap.Az utólsó fél év amit együtt töltötünk az már ilyen se veled se nélküled dolog volt sokáig nem tudta el dönteni mi is lenne a legjobb.De be jött egy másik fiú (nálam fiatalabb 16 éves srác a képbe)Miután szakítotunk 1 hétre rá össze is jött a sráccal ő így tudott tovább lépni.Utoljára annyit kértem tőle hogy találkozunk még 1x személyesen akkor már nem is volt reményem hogy visza jön hozzám de szerettem volna beszélni személyesen.Annyit modtam neki szeretnék békében el válni tőle én így szeretnék nem úgy hogy egymást öljük.De ő csak undokoskodott és mondta hogy milyen jó hogy neki új barátja van sokkal jobb mint én és már azt se érti hogy tudott velem együtt lenni.Meg mennyire meg bánta már hogy a szüzességét is nekem adta stb.. gyakorlatilag a földbe döngölt.Ettől csak még jobban fájt az egész nem mint ha nem lett volna elég rossz ő még rá tett egy lapáttal.Ekkor már nem bírtam tartani magam sírva fakadtam és annyit mondtam neki remélem boldog leszel és vigyázzon magára és el köszöntem de ő csak jót mulatott a dolgon.Mivel a szomszéd városban laktam 15km re volt haza gyalogoltam de zokogtam az úton végig.Ekkor volt az amire nem vagyok büszke de az élet kedvem is elhagyott így a padlón még szüleim halálakor sem voltam.Meg akartam halni és meg is próbáltam.Haza jöttem azt az első igazolvány képet kezembe vettem amit tőle kaptam miután meg ismerkedtünk.Írtam egy búcsú levelet zsebre tettem és el indultam.Ki mentem a határba a sínekhez le ültem egy bokor tövébe és már csak egy vonatot vártam.Nem tudom meddig ülhettem ott elvesztettem a külvilágal teljesen a kapcsolatot volt szerintem volt az egy óra is nem tudta másra gondolni csak arra hogy nélküle nincs értelme tovább élnem ettől még a halál is jobb akkor el múlik a fájdalom ebben reménykedtem már csak.Mikor láttam közeledni egy vonatot ki álltam a sínre.nem járhatott a vonat már csak 20 méterre kb dudált is mikor el mentem előle.A vonat el ment én meg össze estem a földön sírva hogy még ehhez sem voltam elég erős még ragaszkodom ehhez a szánalmas életemhez bár nem értettem miért.Haza futottam vagy 10 km en át annyit futottam amennyit csak tudtam hogy minnél jobban el fáradjak és el tudjak aludni.Mikor haza értem le is feküdtem de nem bírtam aludni csak sírtam mint egy kisgyerek.Az ez után következő időszak is borzalmas volt.A hetekig kínzó rémálom hogy együtt vagyunk és nincs semmi baj.. Enni nem tudtam 5 napig egy falatot sem olyan gyomor görcsöm volt.Fogytam a szakításunk hatására 10 kilót.De mivel képtelen voltam véget vetni az életemnek el határoztam hogy teszek azért hogy tovább lépjek.Első és legfonotsabb az volt hogy ott hagyjam az iskolát mivel egy iskolába jártunk ő miattam jött abba a iskolába én miatta mentem el onnan.Nem volt erőm minden ahhoz hogy látnom kelljen ahhoz meg főleg nem hogy azt kelljen látnom hogy mást ölel csókol ahogy engem régen. :(

Az az 1 hónap míg találtam munkát és ott tudtam hagyni az iskolát kínszenvedés volt.Bár akkor már az utolsó egy hétben iskolába se mentem mivel ugy is ott akartam hagyni akkor már mindegy volt.Bíztam benen hogy ha lesz munkám új környezetben leszek az segít tovább lépni de ott is a számra került a neve párszor és nem siekrült elfeledni.Második dolog az volt hogy mivel volt munkám volt pénzem ahhoz hogy el költözzek onnan ahol laktam mert ott abban a házban minden rá és szüleimre emlékeztett csak.Ezt meg is tettem ugyan abban a városban lakom még de máshol.Harmadik lépés az volt hogy eltüntessem az összes tárgyat képet amit tőle kaptam le kellet takarítanom a polcokról.A fal ról a képeit stb...Ezt mind el akartam égetni de nem volt hozzá erőm sőt mai napig meg vannak el vannak rakva mint emlék a szekrény mélyén egy dobozban van de nem szoktam hozzá nyúlni.Viszont a kis igazolvány képet mai napig a pénztárcámban hordom egy nem látható helyen.Nem tudom miért de nem tudtam ki dobni gyenge vagyok.Igaz sok időmbe telt de rá jöttem arra hogy ő is csak egy fejezete volt az életemnek de egy nagyon boldog fejezete és ezért is őrzöm a dolgokat amiket kaptam tőle.

Sajnos elég érzékeny lelkű ember vagyok talán azért mert annyi sok rossz dolgon át mentem már.Írok egy példát: Még javában együtt voltunk valetin napra kaptam tőle egy képet szív alakú keretben amin épp meg puszil miután haza jöttünk az étteremből.Egyik nap mikor ott volt nálam kerestem valamit a polcon és véletlen le vertem ezt a képet és ki tört belőle az üveg.Ő ezt látta oda jött mikor fel vettem a képet a földől annyit mondtam ne haragudjon és el sírtam magam.Kérdezte mi a baj? Mondom ez volt a kedvenc képem amit tőled kaptam.El mosolyodott át ölelt aztán meg csókolt és törölgette a kezeivel a könnyeket az arcomról alig tudott meg vigasztalni.Tessék egy ilyen hülyeségen is kéeps vagyok el sírni magam annyira ragaszkodtam hozzá és annyira fontos volt a számomra.Elég szánalmas...-.-

Az az üresség amit maga után hagyott mai napig nem tudtam be tölteni semmivel.Nem mondom hogy már nem jobbm mert jobb sokkal jobb mint az elején volt.Valóban segített a környezet változás akkor képtelen lettem volna még ennyire se tovább lépni ha minden marad úgy ahogy volt.De szerintem még most sem sikerült teljesen még mindig eszembe jut mint most is azért is írtam el ezt a pár sort.Pedig már 1 hónap múlva lesz 1 éve hogy szakítottunk.

És még mindig szenvedek néha miatta.Talán még nem kerültem elég messzire jövőre szeretnék ki menni amerikába texasba dolgozni lenne is helyem ki tudnák jutni de nem tudom hogy ott jobb lenne e.A világ végére is el mennék csak múlna már el ez az űr amit itt hagyott. Nah hát ez hosszabb volt mint akartam de ez van.Minden jó tanácsot szívesen meg hallgatok.