Normális dolog öt éven át szeretni valakit reménytelenül?

Mostanában kezdek aggódni az érzéseim miatt. 14 évesen kollégiumba kerültem ahol megismerkedtem egy fiúval. Idősebb volt nálam és volt barátnője de azért jó barátok lettünk. És én akkor ott beleszerettem. Első szerelem, gondoltam biztos elmúlik majd, mert esélyem egyáltalán nem volt nála. A barátságunk három további éven át tartott amikor is lefeküdtünk (nekem ez volt az első és egyetlen alkalom). Így utólag már tudom hogy szánalmas volt meg hülye próbálkozás. El akartam mondani neki hogy szeretem de azt mondta hogy ha a szobából kimegyünk, nem érinthetem vagy csókolhatom meg.

Telt az idő, egy évvel később külföldre költöztem. Most 19 éves vagyok és még mindig őt szeretem. Nem érdekel senki más, és nem tudom véget fog-e érni valaha, és nem lesz-e túl késő akkor már. Elvégre lassan húsz éves vagyok és eddig még nem is csókolóztam mással, csak akkor és csak vele. Azt hiszem, ez a ragaszkodás már beteges. És ő már nem is beszél velem.