Az áldozathibáztatás miért lett tabu dolog?

Nem gondolom, hogy tabu lenne, egyszerűen csak egy hibás viszonyulás. A legtöbbször hibás értékrendből következik, vagy hibás nézőpontot jelez. Vagy éppen az elkövetőt igyekszik védeni, relativizálni a tetteinek súlyát, a következményekkel szembeni felelősségét.

Mondjuk megerőszakolnak egy lányt. Áldozathibáztatás, ha az ember elkezdi számon kérni, hogy miért kellett éjjel miniszoknyában sétálnia egyedül az utcán. Oké, lehet, hogy önmagában ez egy helyes, praktikus intelem lenne, de nem akkor és ott, mikor az illető áldozattá válik. Megerőszakolni valakit súlyosan törvénybe és erkölcsbe ütköző tett, bűncselekmény, és bűn. Teljesen függetlenül attól, hogy az áldozat amúgy egyedül volt-e, hogy volt felöltözve, milyen napszak volt. Ez semmivel nem teszi kisebbé az elkövető bűnét, és nem teszi kisebbé a felelősségét.

Lehet, hogy az áldozatnak is vannak hibái. Lehet, megérdemel két atyai pofont, vagy egy dorgálást. De azt nem, hogy egy akár életre szóló traumát szenvedjen el, és ha már elszenvedte ne akarjuk még azt a két atyai pofont is bevasalni rajta. Nem lenne túl fair.

(Persze megint más, ha az áldozat valóban hibáztatható, de a legtöbbször nem ez a helyzet áll fenn.)

2*Sü

Ezzel a példáddal nem igazán tudok egyetérteni.

Tegyük fel, hogy odamész egy láncra kötött szép nagy kutyához, ameddig a lánc ér, és egy bottal ütögeted az orrát. A kutya őrjöngeni kezd, végül elszakítja a láncot, és letépi a karod.

Másik eset: gyalogolsz hazafelé munkából, az élet nagy problémáin töprengve, egyszer csak az utcán rád veti magát egy nagy kutya, és letépi a karod.

A végkifejlet ugyanaz, de azért a két eset korántsem ugyanaz.

Így az se mindegy, hogy az erőszakoló direkt nőt erőszakolni készült, vagy pedig csak az alkalom hozta a dolgot, mert gyenge szellemi képességei vagy gyenge önuralma miatt nem tudott ellenállni a kihívó öltözetű (vetkőzetű) és viselkedésű nőnek.

"gyenge önuralma miatt nem tudott ellenállni a kihívó öltözetű (vetkőzetű) és viselkedésű nőnek."

Az ilyen, megelőző jelleggel azért amputáltassa a farkát!

Igen, a két eset valóban nem ugyanaz. Ugye mint minden példa, analógia sántít valahol. A példád ott sántít, hogy a kutya nem ember, ösztönösen, „érzelmi” indíttatásból cselekszik, míg az embernek van racionális énje, értékrendje, erkölcse, vagy legalábbis elvárható, hogy legyen neki, vagy magára erőszakolja ennek a minimumát.

Ha egy kutyát valaki bottal ütöget, akkor racionálisan tudnia kell, hogy a kutya ettől 99,99% eséllyel agresszívvé válik, vissza akar támadni. (Az más kérdés, hogy a lánc miatt nem tud.)

Viszont ha valaki miniszoknyában éjszaka sétál az utcán, akkor jogos az az elvárása, hogy 99,99% eséllyel ne essen majd bántódása, ne erőszakolják meg, mert egy embertől ez a normális, elvárható viselkedés.

Egy férfitől elvárható, hogy ha nem miniszoknyában, hanem mondjuk meztelenül lát egy nőt – mert valaki megerőszakolta, letépte a ruháját, vagy mert annyira részeg, hogy szó szerint kivetkőzött magából –, akkor az nem megerőszakolja, hanem kabátot, lepedőt terít rá, segít, ha úgy ítéli meg, hogy szükséges, akkor rendőrt hív, stb…. És nem azért várható el egy férfitől, hogy ezt tegye, mert ez a törvény, hanem mert ez a helyes, és ez az elvárható valakitől, aki kicsit is méltó az ember megnevezésre.

Akiben meg egy ilyen erkölcsi minimumot nem tud tartani, az azért kivételes eset, ott az elkövetővel szemben kell fellépni, és nem az áldozatra terelni a felelősség firtatását.

~ ~ ~

Mondok egy példát. Tegyük fel, hogy te most ezen a válaszomon megsértődsz, vagy felhúzod magad, és elkezdesz nyomdafestéket nem tűrő hangnemben rám írni. Persze ez nem lenne szép dolog, nem lenne kultúremberhez méltó. Ha én ezután megkereslek, és 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szerezve megsimogatlak egy vascsővel, az azért jóval nagyobb fajsúlyú cselekmény, amit nem indokol egy verbális adok-kapok. Azért nem, mert ilyen esetben 99,99% eséllyel azt a forgatókönyvet feltételezed – joggal –, hogy maximum én is kedélyesen visszaanyázok, aztán előbb-utóbb megunjuk a dolgot, és nem azt feltételezed, hogy az érzelmi kirohanásod fizikai tettlegességgé fajuk.

És az esetek zömében ez a helyzet áll fenn, mikor az áldozathibáztatás olyan esetben történik meg, ahol az áldozat nem feltételezi, hogy ha valamiben hibázott is, az az áldozattá válásához fog vezetni.

Persze minden ilyen esetben elhangzik a „minek ment oda” jellegű kérdés, az áldozathibáztatás. Hogy miért? Nem tudom. Lehet, hogy pszichés oka van? Talán azért, mert az ember nem akarja elfogadni, hogy indokolatlanul is csorba esik az igazságon, hogy mindenféle ok nélkül is érhetik az embert bűncselekmények, ezért mindenképpen osztoztatni akarja az okot az áldozattal is?

"az embernek van racionális énje"

Igen, de emellett az embernek is vannak ösztönei. Amiknek ki így, ki úgy tud ellenállni, ha a racionális énje azt mondja, hogy nem kellene.

Ha netán egy legális kábítószert (alkoholt) fogyasztott valaki, akkor lehet, hogy egyáltalán nem tud ellenállni egy bizonyos szinten túl.

Nem is azt mondom én, hogy a bűnös nem bűnös, hanem a "felbujtó", azaz a kihívóan öltözött nő is vállalja magára az okozat egy részét, tehát az erőszakoló büntetését illene csökkenteni ilyen esetekben.

Ha megfigyeled, sok nő még kimondott hideg időben is miniszoknyában és a mellét kipakolva közlekedik.

Ennek mi más oka lenne, mint a férfiak húzása, az ösztöneikre való hatni akarás?

Az ilyeneknek vállalni kell a rizikót, hogy a dolog néha jobban sikerül, mint szerették volna.

Az a felettébb "érdekes", hogy valamiért ez a rögtönzött ítélkezés egy kulturális univerzálé, reflexszerűen "jut eszébe" bárkinek, akinek a füle felfog ilyen eseteket. Leggyakrabban az a vád, hogy az áldozat biztos "úgy" öltözött, viselkedett stb. De a szitu az, hogy ezeknek az embereknek fogalmuk sincs, hogy hogyan öltözött, viselkedett... hiszen erről a média nem számolhat be, mert ahogy itt is elhangzott, ez semmilyen épeszű összefüggésben nem lehet azzal, hogy mi történt.

Ám ha mégis kiderülne, a látatlanban ítélkezők ugyan nehezen tudnák kimagyarázni, miért k...váztak le pl. egy póló-farmernadrágos diákot: [link]

Itt nincs semmi bizonyíték arra, hogy az öltözék soha nem játszik közre. Erre a kiállításra nyilvánvalóan a szolid ruhákat válogatták össze.

Azt senki nem is állította, hogy minden esetben döntő a ruha. De sok esetben így van, ez tény és való.

Az elbírálásnak természetesen mindig egyedinek kell lenni.

Azt azért nem gondolod tán, hogy ha az erőszakoló választ, akkor az elsőt fogja választani?

[link]

[link]