Mit tegyek ha úgy keltem fel, hogy szerelmes lettem egy lányba, aki jövőre másik suliba fog járni?

Történet:

Nyolcadikasok vagyunk mindketten, egészen kisovodától együtt nöttünk fel (ugyan az a suli és ovi).

Ez a 12 év alatt ebben az utolsó 1-2 évben vettem észre igazán, hogy lehet van is nála egy kis esélyem. A szerelmi életét sose követtem igazán, de ahogy visszaemlékezek sztorikból mindig nála idősebb, nálam izmosabb, magasabb srácokkal volt együtt. Ez tartott úgy igazán vissza a felé való nyitástól/kezdeményezéstől. Most se vagyok túl magabiztos, de ez sose volt máshogy :/. Mindig is az a tipikus visszahúzódó, gyenge, stréber srác voltam/vagyok. Ezzel ellentétben ő magabiztos, gyönyörű és egy kis ideig a ,,rossz lányok" közé tartozott (cigi, 0 tanulás, stb.). Azonban azóta megtörtént az, hogy 2 ,,rossz lány" barátnője elköltözött és ő egyedül maradt, ezért váltania kellett. Manapság ő is újra jó tanuló, vidám és ha jól tudom a cigit is le tudta tenni. Na de, a lényegre törve ... Ebben az évben nagyon megtetszett ahogy megváltozott, ezért ,,udvarolni" kezdtem neki, amiből az sült ki, hogy mellé ülhettem, ölelkeztünk, beszélgettünk, nevetgéltünk, egymás kezét megfogtuk, mintha már együtt lennénk. Holott még egyikünk se mondta ki, hogy Szeretlek. Az utolsó pár napban azonban más volt több dolog miatt... 1. A megszokott ölelős köszönésből csak egy szia lett. 2. Amikor mellé ültem oda engedett, de nem foglalkozott velem, csak a telóját nyomkodta (kicsit túlzás, de érezhető volt a baj) 3. Az ölelős elköszönés helyett általában elfutott az óra végén. Szia és ölelés nélkül. (Ez történt az előző 2-3 napban)

Viszont még ez előtt (4 nappal a mai nap előtt) egyik este végig vele álmodtam, de annyira, de annyira gyönyörű és mesebeli álom volt, mint még soha. Szerelmes lettem belé az álmaimban, az emlékeimből. Felkeltem. Éreztem, hogy ha most mellettem lenne megcsókolnám (Ezt amúgy addig éreztem míg be nem értem az osztályterembe... a ,,Szia" szóig és az utána történő dolgokig). Az aznapi anyagra nem emlékszem. Sokkban voltam és összetörve. Ezt az érzést még most is érzem, ezért kérlek téged/titeket, hogy adjatok tippeket mitévő legyek ebben a helyzezben, mert jelenleg csak annyit merek tenni, hogy itt könnyezek a képei előtt. A legszebb lány akit valaha láttam, de mégse érzem magam elég tökösnek, hogy oda álljak elé és a szemébe mondjam amit érzek.

Ha erre még azt mondod ,,Túl lehet élni", ,,Még várnod kell" akkor azzal is számolj, hogy suli után (6 nap) másik városba fog járni tanulni, és valószínűleg nem látom többé.

Köszönöm hogy végig olvastad! Ha van ötleted/kérdésed kérlek tedd fel, mert nagyon szeretnék beszélgetni valakivel aki már élt át ilyet, vagy egy megértő felnőtt.