Már nem bírok magammal, elszeretném neki mondani, de félek. Mindjárt itt a nyári szünet, és én nem akarok 3 hónapot nélküle eltölteni. Mit tehetnék?

Sziasztok! ^^ Itt leírom mi is zajlik most. :)

Egy ideje szerelmes vagyok az egyik osztálytársamba, nevezzük őt most Gergőnek. Az elején nem is igazán gondoltam szerelemre, vagy ilyesmire, csak egy barátra, de a 'kapcsolatunkat' már egyre inkább szerelembe soroltam, mintsem hogy barátságba, de persze most csak magamról beszélek, nem tudom hogy ő érez-e valamit irántam, vagy sem.

Már több hónapja szeretem őt, és nem csak rajongok iránta, egyenesem szerelmes vagyok belé. És ebben tegnap este még biztosabb lettem. Nem hiszek az ezotériában, és semmi ilyen butaságban, de az álmom hihetetlen volt.

Le is írom mi volt, hiszen ez egy fontos dolog :)

Egy hétvégi napon a barátainkkal, kb lehettünk 6-7-en, a falu erdőjénél, ahol van egy kis tisztás, elvoltunk, beszélgettünk, hülyéskedtünk egymással. Egyszer az egyik fiú mutatni szeretett volna valamit, és mi, a többiek, egymás mellé álltunk, hogy lássuk őt. És itt történt meg a csoda. Összeütközött a két kisujjunk Gergővel, és én megragadva az alkalmat, nem tágítottam mellőle. Aztán egyszer csak megfogta a kezemet, és megkérdezte hogy "elszökünk?", én mint szerelmes galamb hezitálás nélkül rávágtam hogy "igen".

Aztán ketten elfutottunk, egy kicsit beljebb a faluba, és csak sétáltunk, sétáltunk, és sétáltunk sokáig, miközben fogta a kezemet. A végén semmi puszi, vagy csók nem csattan el. Egyszerűen elbúcsúztam tőle az állomáson, hiszen jött a vonatja. És itt fel is keltem.

Hihetetlen volt, mikor felébredtem, úgy dobogott a szívem mintha 100 km-t futottam volna. Nagyon meglepődtem, és kicsit haragudtam is, hogy ez csak egy álom volt, pedig olyan valósághűnek bizonyult.

Mostmár teljesen biztos vagyok abban hogy nem bírok egyszerűen nélküle ki egy nyarat. De hogyha elmondom neki, félek hogy kiröhög, vagy annyira zavarban lesz hogy csak egyszerűen elmegy egy szó nélkül, és azt nem bírnám ki.

Az iskolában elég félénk vagyok, de szeretek beszélgetni, főleg vele, de másokkal is. Nemrég volt az egyik barátnőmmel egy kis összezördülésünk, mert kiderült ő is szerelmes Gergőbe. S mikor ezt nekem elmondta megállt bennem a vér. Nem haragudtam rá, de a viselkedésem nem ezt mutatta. De ma rám írt, hogy mostmár tudja hogy nem érez iránta semmit, csak szimplán bejött neki. De tudom hogy hazudik, de ez most nem is olyan fontos szóval hanyagoljuk :)

Na igen, hol is tartottam, ja igen, egy tanácsot szeretnék kérni tőletek, persze ha eddig bárki el is olvasta, hogy ebben a helyzetben mit tenne?

UI.:

Hupsz, azt kihagytam hogy az iskolában is mindent megteszek azért hogy éreztessem vele az érzéseimet, ha már nyíltan nem merem neki elmondani. Írok is egy példát, hátha segít: Ballagási ünnepség volt, mögötte álltam, (hozzáteszem nagyon jó illata volt :3) egyszer csak valakik hátrébb mentek és mindenki elkezdett lökdösődni, ezért hozzásimultam, mintha engem is lökdöstek volna, és szerintem egy-két percig úgy is maradtam. Nem szólt rám hogy menjek arrébb, ezért ez egy jó emlékem :)

Egy irtózatosan szerelmes 15 éves lány vagyok, aki mindent megtenne hogyha végre észrevenné a kedves Gergő hogy szeretem őt. :)

Vége. Nagyon szépen köszönöm annak aki kibírta, és eljutott idáig. Annak pedig külön megköszönöm még egyszer, aki tudna valamilyen tanáccsal ellátni, mit tehetnék, hogy észre vegyen. ^-^