Vajon lehet még valami belőle? Mit tegyek?

12 vagyok és lány. Nem kérek olyan válaszokat, hogy "túl fiatal vagy a szerelemhez". Szüleim, családom, barátaim, tanáraim szerint is túlérett vagyok, illetve nem "pasizok" és emiatt hanyagolom el a sulit. (Nem volt még barátom)

Tehát, most vagyok hatodikos, egy osztálytársam igazából 4.es korom óta tetszik.

Amúgy egy bunkó, perverz állat, de velem olyan aranyos...és pár napja tudtam meg barátnőmtől, hogy konkrétan neki(?!) mondta, hogy én tetszek neki. Egyszer beszélünk, egyszer nem, de barátaim szerint egyértelmű. Úgy tud rámnézni, hogy egyből elolvadok. Nem is igazán a külseje fog meg, hanem amilyen ő igazából. Voltam depressziós is(családi problémák, nem részletezném) és akkor ő mindig ott volt mellettem. Aztan egyszer otthagyott es közölte velem hogy önsajnáltató p*csa vagyok...kicsit igaza is volt, így utólag visszanézve. Újra jóba lettünk...áh, teljesen bele vagyok esve.

Talán igaza van azoknak, akik szerint nem tudhatom mi a szerelem. De az osztályban mindenki egy párként kezel minket, pedig nem beszélünk sokat(najoo, csak az órán végig:'D) meg sulin kívül sajna nem szoktunk találkozni.

Apukámmal élek, mondanom sem kell, szerinte gyönyörű vagyok(szerintem sem vagyok csúnya, nincs bajom magammal), de ha rajta múlna, még 30 évesen se lehetne barátom:"D Tehát, fiatal vagyok de érett.

Ugyan mit tehetnék most? Nem vagyok boldog. Hiányzik valami az életemből, és ez valószínűleg anyukám, de mégis hogyan pótolhatnám? Próbáltam mindent, új hobbik, de a barátaim is sorra fordulnak el mellőlem... Tesom utal.

Megis mit tehetnék??

12L