Bizonytalan vagyok benne, mit érez?

Sziasztok. Az a helyzet,hogy van egy fiú,aki már kb 4-5 hónapja nagyon tetszik. December környékén bátorságot vettem magamon,odamentem hozzá,és beszámoltam neki az érzéseimről,erre annyit reagált,hogy beszélgethetünk,de előtte ismerkedjünk meg. Annyit kell tudni egyébként a fiúról,hogy eléggé zárkózott,visszahúzódó. Beszélgettünk,de nem igazán érdeklődött,inkább csak válaszolgatott,akkor sem volt túl bőbeszédű. Elegem lett ebből,gondoltam inkább hagyom az egészet a fenébe,nem éri meg. Viszont most,márciusban megint jött egy gondolat,hogy igenis nekem kell ő. Ráírtam,elkezdtünk újra beszélgetni,mostmár minden jobb. Rájöttem,hogy nagyon jókat lehet vele beszélgetni,tényleg,nagyon mély témákról tudunk beszélgetni,és amióta látja,hogy lehet velem beszélgetni,azóta érdeklődik felőlem,magától rámír,illetve mikor kérdeztem mi a véleménye rólam,azt mondta,nagyon aranyos és okos lány vagyok,és az annyira jól esett. Mondta,hogy találkozzunk,holnap beszélünk élőben,már most félek. Viszont nagyon kettős érzéseim vannak,mert magától ő sosem dícsér meg,meg nem tesz olyan lépéseket meg,a találkozót is én hoztam fel burkoltan,viszont hát ő kérdezett rá. Szerintetek elképzelhető,hogy élőben fogja diszkréten megmondani,hogy nem,bocsi,vagy? Tudom,hogy nem szabad sürgetnem,meg nem is szeretném,de valamelyik nap írtam neki,hogy én ebből nem egy barátságot szeretnék kihozni,de persze utána odaírtam,hogy ezt nem sürgetésnek szánom,csak szerettem volna,ha tudja. Erre azt írta,hogy találkozzunk,mert ez tényleg furcsa így,meg értékeli az őszinteségem. Tudom,hogy ezt annak kéne tulajdonítanom,hogy nagyon visszahúzódó,de elbizonytalanít.

Mi a véleményetek erről?

Szerintetek lehet,hogy azért hív el,hogy elutasítson? Esetleg voltatok már ilyen helyzetben,ilyen kettős helyzetben?

(Bocsi a regényért.:D )