A barátom viselkedése megijeszt és nem tudom, hogy segíthetnék neki. Mit tehetnék?

14 éves lány vagyok, barátom idősebb nálam 3 évvel. 2 éves koromban találkoztunk egy játszótéren, szó szerint első látásra szerelem volt. Vele nőttem fel, mindig ott volt, együtt csináltunk mindent, a szüleink is jóban vannak. Nem is csoda, hiszen ugyanolyanok. Anyáék ügyvédek, a barátom szülei elváltak, az édesanyja külföldön kezdett új életet az új férjével, sikeres üzletasszony. Az apja pedig belsőépítész a mostani feleségével együtt, velük éla barátom. Sosem foglalkoznak vele, mindig csak dolgoznak, utaznak munkaügyben, megbeszélésre mennek, a klubba mennek a barátaikkal stb. És ez nagyon meglátszik a viselkedésén. Amióta az apja tavaly elvette feleségül a barátnőjét, azóta kezelhetetlen. Nagyon sok a balhé náluk, mert állandóan visszabeszél, hétvégén mindig buli van, ha házibulikat rendez az apja tudta nélkül, és benne van illegális dolgokban is. Cigizik, iszik és drogozni is szokott, ha nagyon kivan. Akkor füvezik vagy szerez valahonnan rivotrilt és azt szedi be. Egyre többször van olyan, hogy az éjszaka közepén átjön (van kulcsa a házunkhoz) sírva, hogy rosszul van és nem tud aludni. Sosem mondja el, hogy ilyenkor mi a baj, csak befekszik mellém az ágyba, hozzám bújik, én simagotam aztán egyszer csak elalszik. Múltkor azonban ezeknél is rosszabb dolog történt. Reggel, amikor még aludt, akkor megláttam a vágásokat a kezén. Nagyon megijedtem, nem tettem szóvá, nem céloztam rá, de az érzéseimet nem tudom elfedni, főleg nem előtte,ezert tudja, vagy sejti, hogy láttam. Borzasztóan aggódom érte, mert nem tudom, hogyan segíthetnék, de ez az egsész egyre kilátástalanabb lesz. Mi lesz így vele? Nem hagyhatom, hogy elkallódjon. Nagyon okos, több nyelven beszél, versenyeket nyer, a bizonyíványa lehetne kitűnő, ha az iskolában nem készítené ki a rajz és énektanárt. Utálja őket, megalázóan beszél velük, ezért már több szaktanári és egy igazgatói intője is van. Az ország egyik legjobb sulijába jár és nagyon tehetséges, de nem tudom, meddig bírják még ki őt. Nem rúghatják ki. Délután egy olyan iskolába járunk, ahol a kükföldi továbbtanulásra és pályaválasztásra készítenek fel. Jó hírű külföldi egyetemek keresik, de elrontja az egész jövőjét. Én próbálok mindent megtenni érte, mert szeretem, mellettem nyugodt, akkor rendben van, de én kilencedikes vagyok, és igaz, hogy ugyanabba az iskolába járunk Pesten, de nem vagyok vele a nap 24 órájában, nem tudom megölelni, megpuszilni, megcsókolni és elmondani, hogy ő a mindenem. Pedig tipikusan az a fajta, akinek erre van szüksége, én vagyok a legnagyobb szeretetforrás az életében, mivel a szülei nem éppen vannak a toppon ilyen szempontból. A szeretkezés is olyan, hogy érzem, nem akar soha elengedni. Ha egy nap van, amit külön töltünk, az már csak rossz lehet. Szeretem őt, úgy, ahogy van, nem, az a baj, hogy ennyire ragaszkodó, hanem, hogy folyton szomorú és úgy viselkedik ahogy. Mit csináljak vele? Nem akarom elveszíteni, mert egy rossz pillanataban úgy gondolja, hogy befejezte...értitek mire gondolok. Segítsen valaki, mert teljesen kétségbe vagyok esve.

U.i. A helyesírási hibákért elnézést, aki nem tud hasznos tanácsot adni, az kérem ne írjon. Köszönöm az összes segítő szándékú kommentet!