Mit takar a szerelem pontosan? És honnan tudom hogy az vagyok? Lehetséges hogy sose leszek?

Kérlek segítsetek nagyon összezavarodtam! Szeretném még az elején letisztázni, hogy 16 éves lány vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy semmi okom az aggodalomra mivel még bőven van időm és semmi szükségem ilyenekkel foglalkoznom. De egyre jobban érzem magam kívülállónak emiatt.. az összes barátnőm a fiúkról beszél, valaki vagy fülig szerelmes vagy csak tetszik neki valaki. Én ezt nem tudom magamról elmondani. 1éve volt egy "barátom" de belé sem voltam, sem semmi csak elvoltunk, több mint barát röviden. Azóta volt egy fiú akivel csak úgymond kavartunk. De puszi volt meg beszélgettünk, semmi több. És most nagyon úgy érzem, hogy senkit nem fogok úgy szeretni, úgy érezni iránta ahogy mindenki körülírja a szerelem érzését. Mert az oké hogy rámondom egy fiúra hogy helyes de az nem olyan. Azzal sincs baj, hogy visszahúzódó típus lennék, mert szinte több fiúbarátom van, mint lány. Nyilván még változhat ez, de nem tudom elképzelni, hogy én valakibe is szerelmes legyek. Azon is elgondolkoztam, hogy lehet nem vagyok heterosexuális, de nem vonzódom a lányokhoz, és irántuk sem tudok többet érezni. Azt sem tudom elképzelni, hogy sírjak valaki után. Maximum egy családtag, vagy közeli barát miatt. De itt jön az, hogy van egy osztálytársam.. Fiú.. rettenetesen szimpatikus a viselkedése, kinézete, beszéde, egyszóval mindene. De iránta sem érzem azt a "pillangók a gyomromban" érzést. De szerintem én nem vagyok közömbös a számára. Nem lépett meg nem tett semmi olyan utalást de többen is mondták, hogy valószínű irántam nem közömbös. Én meg nem tudom. Ha egy teremben vagyunk, nagyon sokat egymásra nézünk, de én mégse tudom vele elképzelni. Mellette az egyik barátnőm beszervezett nekem valakit. Végtelenül aranyos, rendes, rettenetesen figyelmes velem. De ezt sem tudom, hogy hogyan mondjak meg neki, hogy nem akarok tőle semmit. Nagyjából 1hónapja ismerem, igaz ebből még bármi lehet de nem tetszik.. Nagyon jó vele beszélgetni meg sétálni meg stb de nem... és egyértelmű jeleket ad, hogy én neki. És tudom hogy ez nem bunkóság, mármint megmondani neki de nem tudom hogy kéne finoman. Végül, azért ide írtam neki, mert anyukámmal nem igazán tudok ilyeneket megbeszélni, mindent elmondok neki, de ő ezekben nem igazán tud segíteni. Nővérem tudna, de ő nagyon messze van tőlem és keveset látom. Ha beszélünk is, akkor is 10percnél többet nem tudunk. A barátaim meg nem hiszem hogy sokat tudnának ezekben 15-16 évesen. És kíváncsi vagyok több ember véleményére és hogy mit csinálna. A válaszokat előre is nagyon köszönöm!! Ha valami hülyeséget írtam akkor kérlek azt ne firtassátok.