Ti hogy tudnátok legyőzni egy megfelelési kényszert egy kapcsolatban?

Az a helyzet, hogy lenne egy lehetőségem megismerni valakit, akit régóta tetszik, egy suliba járunk. Egy ismim beszélt vele, és nyitott lenne az irányomba, meglepődtem..nem tudja ki vagyok, rendesnek tűnik viszont. Nem merek kezdeményezni, mert kockázatosnak tartom.

A gond nem is ezzel lenne. Hanem ismerem a barátait, ismerőseit, és nagyon nem bírom őket...nem azért mert piszkáltak vagy valami, csak úgy gondolom hogy nem egy társaság lennénk, és ha úgy alakulna,esetleg, akkor van, lenne bennem egy megfelelési kényszer az irányukba. Hogy nem fogadnának be, meg ilyenek.. Tipikus olyanok akik beképzeltek, vannak köztük olyanok akik piszkálnak is másokat, egyszóval nem egy világ lenne. Nem tartozok a nyomikhoz, sokan ismernek a suliban, de tök átlag vagyok. Nem bántok senkit, sokan szeretnek, nem hívom fel magamra a figyelmet. Így, hogy a srác nyitott lenne a dologra, elgondolkodtam hogy én ezt már most nem bírnám. Hogy vajon mit gondolnának mások, hogy beszélnének rólam, amit végképp nem bírok, vagy az hogy 'ezzel jött össze??' Meg ehhez hasonlók..mindig is érdekelt mások véleménye, és nem tudom lenyelni. Semmi sérelem nem ért, szóval nem tudom miért van megfelelési kényszerem. Átlag alkat vagyok, az arcom sem csúnya, viszont nem szeretem a mosolyomat, nem tökéletes a fogsorom, kis hibával. Ez is indok..meg ugye mások véleménye. Nem tudom hogy hogy tudnám ezeket a sok bebeszélt negatívumot elhesegetni magamtól,és tényleg kezd nagyon zavarni, hogy az alakuló kapcsolataimat egycsapásra be tudja folyásolni, annyira érdekel mit gondolnak mások..a srác fullos (szerintem) okos, én meg nem vagyok egy (cenzúra), meg ehhez hasonlók..vélemények? Remélem érthetően írtam^^

Lassan nem tudok megbírkózni vele..