Ti így szakítottatok volna vagy kitartanátok inkább?

Volt barátom első szerelmem volt én is neki, első évben nagyon jó volt a kapcsolatunk, nem volt probléma. Elköltöztek, távkapcsolat lett. Az elején nagyon hiányoztunk egymásnak, aztán valahogy elkezdtünk féltékenykedni, veszekedtünk sokat, mentem hozzájuk és szülei sem igazàn bírtak engem. Huga egyenesen gyűlölt úgy érzem.

Egy hónapban egyszer találkoztunk, de kibírtuk valahogy. Mikor találkoztunk annyira már nem tudtam rá koncentrálni mert valamilyen szinten megtanultam úgy élni, hogy nincs mellettem és furán éreztem magam ha velem van. Ő foglalkozott velem de ez mellett sokszor önzően is viselkedett. Úgy érzem szerettem, de valami baj volt még is.

A távkapcsolat miatt tavaj szakított velem. Egy hétig volt egy másik lánnyal együtt aki közel lakott hozzá, elvileg semmit nem érzett iránta csak féltényíteni akart. Kikészültem abban a fél hónapban. Nem tudtam enni, 5 kg fogytam egy hét alatt. A barátnőim vigasztaltak, beszéltek a fejével, hogy miért csinálja velem ezt ha szeretem. Majd szakított a lánnyal, találkoztunk, újra járni kezdtünk.

Voltak hullámvölgyek, nagyon sokszor megbántott. Ismerkedett ottani lányokkal, társkeresőn ismerkedett, stb közben együtt voltunk.

Mindent megbocsájtottam neki, de éreztem ez így nem lesz jó mert sosem tanul a veszekedésekből, szakításokból. Úgy éreztem nem érek neki annyit, hogy komolyan vegyen. Elvileg nem adtam meg neki a kellő szeretet, de ilyen dolgok után szerintem érdekes is lett volna.

Idén megint úgy nézett ki mint ha össze jött volna valakivel mikor egyszer összevesztünk. Majd azt mondta fèltékenyíteni akart, hogy szeressem..

Majd egyik pillanatról a másikra egy pár nap leforgása alatt rámjött egy érzés és szakítottam vele. Úgy éreztem többet érdemlek ennél a bánásmódnál. Küzdött értem közel egy hónapig, de nem éreztem hogy tudna változni és komolyan venné ezt.

Aztán belefáradt és letiltott, feloldott, leírta egy hét múlva mennyi lánnyal volt azóta és mennyivel jobbak voltak nálam, de azért szeret, és velem tervezi a jövőjét.

Aztán láttam róla és egy lányról képeket. A huga ismeri a csajt, nem zárom ki, hogy rajta keresztül ismerkedtek meg.

Teljesen magamba vagyok fordulva, úgy érzem magam mint ha valakim meghalt volna.

Néha ír és azt látom rajta még kellenék neki de nem mondja ki őszintén. Akkor ha én vagyok olyan kedvemben kicsit flegmábban válaszolok. Van, hogy èn írok neki valami közömböset, akkor ő vagy nem válaszol vagy pedig lekezelően csak.

Mit gondoljak ő mit érez? Miért lekezelő néha, máskor meg ő irogat? Jól döntöttem, hogy szakítottam?

Az a baj, hogy nagyon hiányzik de azt is érzem jól döntöttem..