Normális hogy ezek után is ennyire hiányzik?

2 hónapja vesztem össze a fiúval akit nagyon kedveltem.

Csak neten beszéltünk, de nagyon nagyon sokat, minden nap. Megbeszélt találkozó is volt, a vita előtt pár nappal.

Lehet hogy ő is hasonlóan érzett mint én, de tény hogy nagyon sokat veszekedtünk.

Egy nap leírtam neki őszintén mindent amit gondolok, az volt a válasza hogy nem akar többet veszekedni velem, sem megbántatni, mert nem szándékosan teszi, és hogy jobb ha nem is találkozunk mert csak megbántana stb.

Ez volt 2 hónapja.

Ezek után egy hétig nem mentem fel facebookra, féltem hogy nem bírnám és ráírnék.

Végül ő írt még pár sort aztán letiltott.

Eddig próbáltam elvonatkoztatni, de most így szünetben rajottem hogy meg mindig nagyon bánt a dolog és képtelen vagyok elengedni. Könnyes szemmel olvasgatom a beszélgetéseket, és arra gondolok hogy én lennék a legboldogabb ha sikerült volna az a találkozó. Mindenről ő jut eszembe, és az, hogy nem tudom vele felvenni a kapcsolatot és nem tudom ezt neki leírni, és még ha le is tudnám se változna semmi.

Normális hogy ennyire beleőrülök a hiányába azután amik történtek?