Mit tegyek hogyha ennyire kicsinek érzem magam szellemileg mellette? 😔

1.Nem tudok eléggé jól főzni, vagyis úgy nem ahogy ő tud és úgy képzelte hogy majd együtt főzünk mint az első barátnőjével.

Bele tudok jönni?

2. Nem vagyok otthon úgy zenékben sem. Az egyik gyerekkori barátja zenekritikus és óriási hatással van rá. Havi egyszer ha találkoznak de másról se dumálnak.

Egyszerűen bárkit megnevezek elmond mindent.

3. Társasok, videójátekok, filmek. Mindent tud még a jelmeztervezőket és vágókat is én meg még csak George Lucasnál tartok.

4. Meg ezer más és úgy löki az infót hogy egyre többnek érzem. Ókori királyok nevei, görög istenek meg azok hatásai a művészetre. Vulkanológusok és akkora beleéléssel mint egy gyerek.

Persze nagyon jó és élvezem hogy nem egy élettelen srác, de ma is annyit beszéltünk hogy már kezdtem úgy érezni csak ő beszél én meg próbálokfigyelni.

Pedig nem önző és mindig rólam kérdezget, hogy nem unom-e, beszélgessünk e másról.

Semmi ilyen és nem is fényezi magát, sőt épp ellenkezőleg.

Azt mondta annyit ér mit egy gerezd narancs😃

Szóval okos lánynak tart es megdícsér mindig.

Nem akarja éreztetni egy percig se hogy alatta lennék epp fordítva.

Ő érzi úgy hogy sose volt a társadalom része. Elmesélte hogy suliban csak lányokkal szeretett lenni és inkább a könyvtárban ücsörgött már egész kicsiként is😄

Meg tesin is különvolt. A többi srác focizott ő meg a kondiban edzett.

Es azért is tud ennyi mindent mert az autizmusából adódóan óriási a memóriája.

Nem tehet erről de én mit tegyek?

Vagy csak bepánikoltam és feltudom venni a tempóját idővel?

Segítsetek😔