Már nem tudok mit kezdeni a helyzettel! Mit tegyek?

Egész általános alatt szerelmes voltam egy fiúba.Persze,eleinte ez nem volt komoly,meg nem is gondoltam komolynak.De amikor még nyolcadikban is úgy éreztem,kezdtem megijedni.Úgy voltam vele,hogy a fiú úgyis Debrecenbe megy majd továbbtanulni,és biztos,hogy soha többé nem látom,így lesz időm kiábrándulni belőle.El is ment Debrecenbe(fájt is a szívem,rendesen).Azt hittem,végre nem lesz több szenvedés,hogy a közelemben van és már a puszta jelenlétével befolyásol.Már kezdtem elfelejteni,amikor kilencedik második hetében elkezdett terjengeni egy pletyka,miszerint vissza fog jönni a szülővárosunkba,mert nem bírta a kolit.Méghozzá az én osztályomba!A pletyka végül beigazolódott.Újra egy osztályban vagyunk,és nem tudom kiszedni a gondolataimból(kilenc éve).Ott van mindenhol,ahol én,mert ugye ugyanolyan versenyekre,faktokra és felkészítőkre járunk.Nem is merem megszólítani,mert félek,hogy valami orbitális hülyeséget mondok.Pokolian szenvedek,pedig sose gondoltam volna,hogy ennyi idősen ilyen dolgok kínoznak majd.Én nem akarom a szerelmes fruskát játszani,csak el akarom felejteni,mert úgysincs esélyem nála.

Az én helyzetem, pedig egyre durvább. Egyre többet gondolok rá. Most egy hétig nem láttam, és szinte már fizikai fájdalmat éreztem a hiánya miatt. Hogyan verhetném ki a fejemből? Nem akarok még négy évet(sőt, lehet egyetemre is egy helyre járunk majd) az iránta való sóvárgássommal eltölteni.

/egy kétségbeesett gimnazista lány