Szerintetek normális, hogy emiatt rosszul érzem magam? Mit tegyek ellene? 13/l

Szóval...A barátaim közül már szinte mindenkinek volt/van barátja(van akinek 4 is volt már). Akiknek nincs,azok éppen most ismerkednek fiúkkal.Én pedig itt ülök egész nap magamban,suliban pedig folyamatosan a cuki fiúkról kell hallgatnom a történeteket.(örülök,hogy örülnek,de azért van egy határ.Érzékeltetni akarják velem,hogy nekik mennyire jó,hogy nincsenek egyedül,mert van fiújuk.)Egyre jobban elhanyagolnak,nem foglalkoznak velem:|. Néha észre sem veszik,hogy ott vagyok.Az osztály fiú többségétől is megkaptam,hogy egy kövér kis senki vagyok...Eddig nem zavart,hogy nekem nem volt barátom,mert szerintem még eléggé korai és ráérne még bőven...Csak épp megkapom,hogy kövér vagyok meg csúnya,és nem kellek senkinek...Cikiznek is amiatt,mert nincs fiúm. És kezdem azt érezni,hogy igazuk van. Eléggé rossz érzés,hogy mindenkinek mozgalmas,és boldog élete van,én pedig kilógok a sorból,mert csúnya vagyok.Legalábbis a környezetem szerint.Szerintetek mit tegyek,hogy ne érezzem magam egyedül,és ennyire rosszul? Már tanácstalan vagyok.A válaszaitokat előre is köszönöm:)