Az normális, hogy rosszul vagyok mielőtt a barátnőmmel találkozom? 14/F

Igazából ez egy elég hosszú történet. Kb. 3- 4 éve ismerem őt 5. -ben kerültünk egy osztályba. Eleinte nem tetszett , nem is foglalkoztam vele aztán egyre több időt töltöttünk együtt és egyre többet kezdtem érezni iránta. Legjobb barátok lettünk. Mindig is úgy éreztem, hogy ez több köztünk, de magamnak se mertem bevallani. Ezt az egészet ő miatta éreztem, mert állandóan simogatott meg puszilgatott mintha több lenne köztünk. Sose beszéltük meg, hogy járunk meg ilyesmi de éreztem, hogy több van köztünk. Egyre jobban bele szerettem. Konkrétan úgy tűnt, hogy ő is belém. Aztán kezdtem furán érezni magam. Néha össze vesztünk, főleg azon, hogy ő állandóan féltékeny volt ha másokkal is beszélgettem. Úgy éreztem megfojt engem az állandó féltékenykedésével, suli után se a tanulással foglakozott hanem engem hívogatott. Alig maradtak szabad perceim.Ezt én már nem bírtam tovább és vissza mentem a régebbi lány legjobb barátomhoz. Ez neki nem tetszett, amit meg is értettem, de muszály volt, mert a tüneteim kezdtek előjönni testileg is. A tünetek alatt azt értem, hogy pl. fájt a gyomrom ha rá néztem, vagy ha már telefonon is hívott. Még mindig többet éreztem iránta, de nem akartam elmondani. Minden összejött, ilyen se veled, se nélküled kapcsolat lett. Végül kibékültem vele, és pár hét múlva megcsinálta velem ugyan azt, amit én vele. Ő is vissza ment a régi legjobb barátjához. Nem értettem miért tette, azt mondta, hogy így a legjobb mert ő már mindent megbeszélt a régi legjobb barátjával és kibékültek. Az volt a szerencse, hogy az a barátja lány volt, és így tudtam, hogy nem csal meg. De még is abban a tudatban lenni, hogy rosszba vagyunk, hogy már nem én vagyok a legjobb barátja, szörnyű volt. Napokig sírtam miatta, amikor haza értem a suliból, mert a suliba nem váltottunk egy szót se. Az egyik nap felhívott. Megbeszéltünk mindent, és lassan, de újra legjobb barátok lettünk. Úgy tűnt, ezt csak bosszúból csinálta. Viszont amennyire hiányzott amikor össze vesztünk, most szinte egyáltalán nem, és megint elő jöttek azok a hasfájós tünetek meg a hányinger meg a hasmenés. Ez csak akkor jött rám, ha mondjuk tudtam, hogy más nap találkozunk, vagy ha mondjuk felhívott telefonon, és a nap további részében rosszul voltam. Ez csak addig tartott amíg nem találkoztunk. Amikor találkozunk, az elején még egy kicsit rosszul voltam aztán elmúlt. És ez mindig így volt. Úgy döntöttem át megyek egy másik suliba, mert nem bírom. Amikor megtudta, hogy átmegyek sírt és pedig nagyon sajnáltam, de reméltem, hogy így lesz a legjobb, és jól is tettem mert azóta jobban tanulok, és nincs minden percem bekorlátozva. Viszont tartja velem a kapcsolatot, és én még mindig szeretem őt és ő is engem. A baj csak az, hogy amikor eljöttem megfogadtam, hogy nem találkozom többet vele, hisz rossz hatással van rám, fizikailag is meg mindenhogy. Már pszichológusnál is voltam emiatt. Ott azt mondták azért van, mert szerelmes vagyok és ezek a fizikai tünetek. De ha tényleg az vagyok ( mert sokszor nagyon hiányzik ) mégis mielőtt találkozunk miért leszek rosszul? Szerintem a szerelem pont az ellentétje ennek. A szerelem arról szól, hogy várod, keresed a másik társaságát, én meg még csak felhívni sem bírom már. Kezdjük ott, hogy miatta jöttem el a suliból, és még se tudok neki nemet mondani a találkozásra, inkább szenvedek előtte 2 napot meg lebetegszem. Még soha egy ember sem produkált belőlem ilyet. Ezen kívül voltam már szerelmes, de akkor nem volt nálam ilyen. Szerintetek mi lehet a bajom? Sehol se kaptam egy értelmes választ, amit meg is értek, hisz ki tudja mi lehet ez? De azért ha valaki tud segíteni azt megköszönöm.