Hiányzik, de nem akarok vele lenni. Most akkor mivan?

Sziasztok!

Van egy fiú, akivel nagyon jó barátok voltunk komoly 2 hónappal ezelőtt. Osztálytársak lettünk és még közelebb kerültünk egymáshoz. Szeretem őt,mint barát, viszont van egy nagyon hülye, önző problémám, kérlek ne szidjatok, tudom, hogy felszínes libának fogtok tartani, de....szóval elég búzás a srác. Vékony hangja van, furcsán néz ki, lányos vonásai vannak, meg úgy is jár. Viszont nem meleg, mert belém is volt már szerelmes. Na igen. Itt kezdődött a gond. Mivel ez a gyökér (viccből írom, nem kell komolyan venni) belém esett, ezért nekem kellett valamit lépnem. Én igazából sosem tudtam pontosan mit érzek iránta, tán még most sem tudom. Szeretem de mégis hányingerem lesz már a gondolattól is, hogy milyen lányos és, hogy hogy néz ki. Tudom, tudom. Ne külső alapján, ne külső alapján..

De!

Elhívott randizni augusztusban, és én nemet mondtam.

Azóta egyre kevesebbet beszéltünk. Mostmár semmit. Kerüljük egymást, nem utál, én sem utálom, csak valahogy eltávolodtunk. Nekem hiányzik és szeretném, ha újra barátok lehetnénk, de ugyanakkor nem akarok mindig mások után futni. Mert mindig én vagyok az aki enged. Még akkor is ha nem én vagyok a hibás. Szóval..mit tegyek? Várjam meg hogy ő lépjen vagy hagyjam a fenébe?

Kérlek segítsetek. Tudom, felszínes vagyok, nem is kell mondani.

15/L