Mit gondoltok az alábbi szituációról?

Egy hónapja körülbelül megismerkedtem egy lánnyal, mindketten most kezdtük az egyetemet, egy szakra is járunk. Talán két nap kellett ahhoz, hogy teljesen megbolondítson. Ezután 1-2 nappal egy ilyen elég gyenge indokkal, de ráírtam Facebook-on. Nos, azóta több ezer üzenetnél tartunk, napi szinten órákat chatelünk. Így ezek után bátran tudom mondani, hogy nem csak külsőleg bolondított meg, sőt belsőleg talán még jobban, nála kevés jobb, kedvesebb, aranyosabb velünk egyidős embert ismerek.

Nem sok közös óránk van, de ami az, azt gyakorlatilag mind egymás mellett ülve töltjük, látszólag teljesen jól is érzi magát, gyakran nevetgélünk, ha olyan az óra stb. De azt vettem észre, hogy próbál kihátrálni azokból a szituációkból, amelyek során csak simán velem egyedül kellene töltenie az időt élőben. (Ha többen vagyunk, akkor néha jön velünk, és akkor is velem beszélget, de ezt ugye nem más, hiszen itt nem úgymond kettesben vagyunk.) Mivel nagyon kedvelem, ezért próbálom nem erőltetni, próbálom elfogadni, de ugye nem olyan egyszerű ez így.

Tudtommal még sosem volt párkapcsolata (nekem sem volt), illetve eléggé félénk, gátlásos (akárcsak én). Kedvelni valószínűleg eléggé kedvel, nem tudnám azt elhinni, hogy szimplán kedvességből rám szánna órákat az idejéből napi szinten. Látszólag bízik is bennem, ugyanis többször is kért már tőlem tanácsot, segítséget.

Így felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem szeretne velem személyesen (órákon kívül) időt tölteni? Ennyire félénk, gátlásos lenne? Vagy nem szeretne párkapcsolatot? Vagy csak (egyik) legjobb barátként szeretne engem? Esetleg még idő kell neki?

Tudom, hogy elég hülye kérdések, de kíváncsi vagyok, hogy más mit gondolna az alábbi szituációról.

Köszi előre is! :)