Mit tegyek, ha a szüleim egyáltalán nem akarják elfogadni a barátomat?

18 éves vagyok és kb. 2 éve megismerkedtem egy pasival, aki 25 éves. Első látásra megtetszett, de neki akkor volt barátnője, sajnos. Kb. fél évre rá a csaj megcsalta, így szakított vele. Ezután kezdett érdeklődni irántam. Elkezdtünk találkozgatni, nagyon sokat beszélgettünk, nagyon megtetszettünk egymásnak. Eleinte a szüleimnek nem szóltam erről, hisz nem tudtam, hogy mi lesz a dologból, majd 1-2 hónap után úgy döntöttem, hogy elmondom nekik. Egyáltalán nem tetszett nekik a hír, egyből azzal jöttek, hogy biztos csak ki akar használni, le akar fektetni...egy rövid ideig engedték, hogy találkozgassak vele, utána viszont eltiltottak tőle. Bizony elég nagy családi veszekedés lett ebből, hisz én nagyon szeretek vele lenni, nagyon sokszor neki mondom el, hogy mi bánt és fel is vidít általában. Hiába magyaráztam a szüleimnek, hogy egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelik,de igazából mintha a falnak beszéltem volna. Még azt sem engedték, hogy eljöjjön hozzánk, hogy meg tudják ismerni. Továbbra is találkozhatunk, de sajnos így nagyon nehéz és egyáltalán nem tudom, hogy mit csináljak...és így, hogy a szüleim egyáltalán nem hajlandóak a témáról beszélni, még jobban megnehezítik a dolgom. Sajnos a szüleimmel való kapcsolatom soha nem volt rózsás. Állandóan titkolóznak előttem, semmilyen családi dolgot nem hajlandóak velem megosztani. A szobám az emeleten van és pl. ha lemegyek valamiért a konyhába, akkor lefelé menet mindig hallom, ahogy épp arról beszélnek, hogy ez a családtagunk összeveszett ezzel meg azzal, viszont ha én belépek a konyhába, akkor egyből befejeződik a beszélgetés vagy épp elkezdenek másról beszélni. Azt is eltitkolták előlem, hogy van egy betegségem, kb. 14 éves koromban tudtam meg, amikor elolvastam az orvosi leletet, amit mindig szépen gondosan elrejtettek előlem. Amikor már rájöttem, hogy mi is a helyzet az én egészségügy állapotommal, akkor egyből rá is kérdeztem drága szüleimnél, hogy ezt előlem mégis miért titkolták el és kértem őket, hogy egy kicsit részletezzék a dolgot, de azt mondták, hogy ezt nekem nem kell tudni. Innentől kezdve soha semmit nem mondtam el nekik, ennek nem csak a titkolózásuk az oka, hanem az is, hogy soha nem engedtek sehova. Régebben is mindig én voltam az, aki lemaradt a szülinapi zsúrokról, barátnőkkel való közös biciklizésről stb. Soha nem értettem, hogy miért viselkednek így, hiszen mindig jól tanultam, segítettem a házimunkában stb. Nem is volt egyetlen egy fiúm se mostanáig, ő nekem az első..soha nem cigiztem, nem ittam. Tehát nem igazán értem, hogy mire fel ez a nagy tiltás. Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel, mert már nem bírom...