Normális, hogy 1,5 év után így szakított velem?

Bocsánat,nagyon hosszú leszek.

5 éve átmentem egy új suliba,akkor 8. osztályos voltam. Nem ismertem senkit és ők sem emgem. 10.-ben tavasszal elkezdtem beszélgetni az egyik osztálytársammal, igazából addig "észre sem vettem" és a többiek is csak állandóan rosszat mondtak róla,mert kiskora óta az az igazi rossz gyerek volt... Én nem ilyennek ismertem meg. Ő írt rám,mert éppen síeltek és elkérte a házit. Aztán múltak a hetek és minden nap beszélgettünk. Ahogy utólag kiderült megkereste a barátnőimet,hogy segítsenek neki abban,hogy összejöjjünk. Tudni kell a fiúról,hogy a város leggazdagabb családjának a gyereke, szóval "elég nagy kiváltság" volt az nekem,hogy egyeltalán rám nézett. Májusban megkérdezte,hogy járunk-e, akkor még csak 15 voltam és nem volt még barátom (neki se volt még barátnője),ezért mondtam,hogy várjunk egy kicsit. Megkérdezte a suli végén is,de akkor is kértem még egy kis időt. Egész nyáron nem láttuk egymást,csak facen beszéltünk. Ősszel újra megkérdezett és akkor már igent mondtam.

Nagyon oda volt értem. A suliban minden nap együtt voltunk, suli után neki magánórákra kellett járni (anyanyelvi szinten beszél angolul, retorika, infó, matek stb) de a hétvégéken együtt voltunk. Amúgy hihetetlenül okos ember.

Amikor hozzájuk mentünk mindig "felterelt" a szobájába és volt,hogy egész nap csak ott voltunk. Filmet néztünk legtöbbször. Nem feküdtünk le soha,mert nem szerettem volna. Mondjuk ezen sokszor veszekedtünk. Én túl fiatalnak tartottam magam ahhoz,hogy fogamzásgátlóval tömjem magam, a gumiban pedig nem bízom (hiszen én is így lettem)....

Ezt neki is elmagyaráztam és én úgy gondoltam,hogy ha majd valamikor is gyógyszert fogok szedni,akkor is kéne gumival is védekezni,hogy a lehető legkisebb legyen az esélye a babának. Ő ettől teljesen kiakadt és csak a veszeledés volt belőle... Amúgy a suliban a barátainak azt hazudta,hogy pár hónappal azután, miután elkezdtünk járni már le is feküdtünk, ezt vissza hallottam,de azt mondta nekem: "Én soha nem beszélnék erről senkinek. Ez a kettőnk dolga. Nekik hiszel vagy nekem?!"

Persze én hülye neki hittem.

Amikor hozzánk jött, nyolckor már jött is érte az apukája,szóval se én nála, se ő nálam nem aludt soha. Kétszer volt olyan,hogy otthon maradt éjszakára,mert a szülei és a tesója elmentek és áthívott hozzájuk,hogy aludjak nála de én nem mentem. Úgy gondolom,hogy nem nekem kell udvarolni....

Az ő szülei elég idősek, nem volt se jó se rossz viszonyom velük. Nem engedték meg,hogy tegezzzem őket és azon kívül,hogy mi volt a suliban és hova szeretnék továbbtanulni nem volt több kérdésük felém. A húga pedig 1 évvel fiatalabb nálam,de nem nagyon beszéltünk,mert szegény lány nagyon buta (de tényleg) és nem volt téma... Ha kérdeztem válaszolt,de neki egy önálló kérdése vagy mondata nem volt soha.

Apa nagyon jól kijött a barátommal, kezdetben anyát is nagyon szerette. A szüleimet anyának és apának szólította. Aztán jöttek a bajok... A szülei nem akartak megismerkedni az én szüleimmel. Van egy nyaralónk és egész nyáron csak kétszer emgedték el a barátom,mondván ők a héten dolgoznak, csak hétvégén tudnak a fiúkkal lenni. Anya ezt nem értette meg és egy nyáron keresztül szinte minden nap felidegesített az állandó duruzsolásával,hogy miért nem jön a barátom, biztos nem is szeret stb. stb. (Mi is csak hétvégente mentünk a nyaralóba, a hét nagy részén vagy hozzánk jött a barátom vagy én mentem hozzájuk.

Nagyon mérges volt a barátom,hogy miért erőltetem a közös nyaralást és miért nem fogom fel,hogy "nem jön és kész".

Ez 2014 nyara volt. A 11. osztály következett, kisebb-nagyobb veszeledések voltak köztünk,de nagyon szerettük egymást. Igazából nem is tudom, ő teljesen odavolt értem. Ha nem voltam vele nyugtatót kellett szednie, mindenről tudott,hogy mi történik velem. Mimdenről lehetett beszélni vele... Az osztálytársak szerint olyan lett,mintha kicserélték volna. Majdnem kitűnő lett (én mindig is az voltam) és vége is lett a tanévnek.

Az utolsó tanítási napon összevesztünk azon,hogy az egyik tanár 3db egyest írt be,mert az utolsó dolgozat helyett rosszat adtam be. A félreértést tisztáztuk a tanárral és átírta a rossz jegyeket hármasokra. A barátom szerint ez nem volt jogos és megérdemeltem volna a rossz jegyeket. Beteg is voltam, haza is akartam menni, ez a beszólása nagyon betett és elindultam ki a szobájából. A lépcső alján megpróbált visszahúzni az emeletre. Megfogta a derekamon a bőrt és azt húzta, ez nagyon fájt és elkezdtem sírni. Elengedett, én odafutottam a cipőmhöz,felhúztam és ki akartam menni az ajtón,de elém állt és nem engedett. A cipőt leszedte a lábamról és a sarokba dobta. Tudtam,hogy ha visszamegyek vele a szobájába,akkor egy hatalmas kiosztását fogok kapni és igen,egy kicsit megilyedtem tőle. Nem tudtam mást csinálni, felhívtam anyát,de csak annyit tudtam neki mondani,hogy "szia! A ... megőrült, azonnal gyere értem"

Anya éppen érettségiztetett, azonnal kocsiba ült és jött értem. Addigra már kiengedett a barátom és ott kérlelt az utcán,hogy ne menjek el. Anya megérkezett. Nagyon kiosztotta a barátom. Engem hazavitt, nem engedte,hogy beszéljünk egymással. 2 napig nem is beszéltünk. Anya megtiltotta,hogy elmenjek hozzájuk. Az évzárón kibékültünk a barátommal. Én vidéki vagyok és minden nap be kellett mennem a városba,mert kreszre jártam. 2 hét alatt csak egyszer jött ki hozzám a barátom beszélgetni. Azt mondta,hogy ő csak hülyéskedett azon a bizonyos napon. Azt akarta,hogy menjek el hozzájuk,de ha anya megtudta volna tuti,hogy agyonüt engem. Pár nap múlva azt írta,hogy ez nem jó neki és szakítani akar. Teljesen összetörtem,bár soha senki előtt nem sírtam. Pont a nyár elején dobott ki,amikor lett volna idő megbeszélni a dolgokat. Én kikönyörögtem egy találkozót, teljesen zord és semleges volt velem. Térdre borulva könyörögtem,hogy bocsásson meg,de azt mondta,hogy én úgysem tudok megváltozni és semmi értelme. Egy borzalmas nyaram volt. Az összes barátját felkerestem,hogy segítsenek nekem valamit. Írtam az anyukájának is (ő a válasz levélben elköszönt tőlem és azt írta,hogy nem akar beleszólni a fia dolgaiba) Anya is rájött,hogy mit tett, írt neki egy bocsánatkérő levelet amit el is küldött neki postán. Telefonon is felhívta. Apa személyesen is elment a barátomhoz,hogy megtudja miért is ilyen velem igazából. Én is írtam neki addig amíg meg nem fenyegetett azzal,hogy feljelent,mert zaklatom.... Így telt el a nyár.

Szeptemberben meg sem ismert. Nem köszönt és átnézett rajtam. Mindig is hercegnő szerettem volna lenni. Egy álmom volt: a szalagavató. Amikor együtt voltunk megígérte,hogy majd együtt megyünk el kiválasztani a ruhámat. A szalagavatóra párt kellett választani,megkérdeztem,hogy táncolna-e velem. A válasza:Bocsi,de nem.

Több hónap beszélgetés majd 20 hónap járás ennyit jelentett neki?! Nagyon elkeseredtem és elmentem az apukájához,hogy elmondjam mi történt. (Nem tudom érzékeltetni,hogy milyen bátorság kellett ahhoz,hogy felmenjek az édesapja irodájába. Mindenki tart tőle, "ő a város ura") Az apukája akkor lerántotta a leplet mindenről. Azt mondta,hogy lehet 5-6 év múlva majd megkeres a ....,de hagyjam békén a fiát. Lépjek túl rajta, nem akar már tőlem semmit. Elmondta,hogy ő és a felesége nem akarták megismerni a szüleim,mert ez egy gyerekes kapcsolat volt... Majd a diplomaosztó után szeretnének megismerkedni a fiúk barátnőjének a szüleivel. Ő nem engedte hozzánk a barátomat és ő mondta neki,hogy "ne melegedjen össze a szüleimmel". Gondolhatod,hogy 17 évesen ilyeneket mond neked egy közel 60 éves férfi... Teljesen összetörtem.

Nem értem, hogy mi van. Ez volt a végzős év. A volt barátom szart a fejemre, legalább annyi volt benne,hogy semmi rosszat nem mondott rólam senkinek. Egy mosolyt nem eresztett meg felém, még a szem kontaktust is kerülte.

Olyanokat csinált,hogy ha kiraktunk valamit az osztály oldalra,akkor mindenkit belájkolt engem kivéve. Most is mindenkinek lájkolta azt,hogy kit hova vettek fel,kivéve engem,pedig oda megyek amit még vele együtt terveztünk.

A szakítás óta megváltozott. Hetente egyszer (ha elengedik otthonról) elmegy inni a haverokkal. Csak a számítógépes játékok érdeklik. Rossz tanuló lett, az órákon nagyon hülyén szokott viselkedni.

A szakítás után kapott egy audit, azzal menőzött egész évben..

Én teljesen egyedül voltam ebben az évben. Igazi barátnőim nem lettek az évek alatt és a régiektől is teljesen elszigetelt a volt barátom amíg jártunk.

Még mindig nem értem,hogy a rajongása hogy tudott átcsapni gyűlöletté egyik napról a másikra. Miért nem enyhült meg 1 év alatt? Nem tudok tovább lépni. Én őt szeretem. Nem tudom felfogni,hogy ez megtörtént velünk. Mi voltunk az iskola tökéletes párja és senki sem gondolta azt,hogy egyszer majd ő fog dobni engem. (Amikor a 2. évfordulónk lett volna összeszedtem a szerelmes leveleit, írtam neki egy levelet és elküldtem neki a barátjával,hogy lássa miket írt nekem, mivel szédített. Nem jött válasz)

A szalagavató után az apja odament apához és azt mondta: Gratulálok a lányodhoz.

Az anyukája pár hétig a szakítás után még lájkolta pár képem de aztán eltűnt. A húga csak instagramon lájkol hébe-hóba.

A 18. szülinapomra egy üzenet sem jött tőlük.

Szerintetek többszöri bocsánatkérés után is így kell viselkedni azzal akit szerettünk? Bocsi a csapongó írásért,de most írtam ezt így le egyben először...

18/L