Érdemes lenne küzdeni érte, vagy hagyjam? (Hosszú lesz)

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy farsangkor kint a suli udvarán fújtúk be a hajunkat a lányokkal akikkel beöltöztem és pont arra jött 2 fiú és elkezdtek ott velünk viccelődni meg elvették a hajsprayt stb...(emósoknak öltöztünk)

Aztán úgye a farsang eltelt de ezeknek a fiúknak külön időpontban van a farsangjuk és amikor nekik volt akkor én voltam az egyik zsűri és mikor pontoztam az egyik odaült mögém és mondta hogy kire szavazzak (gondolhatjátok hogy nem hallgattam rá). Aztán szép lássam eltelt egy hét mikor az egyik barátnőm bejelenti hogy a fiú (aki beült mögém) megkérdezte tőle a nevem meg ilyenek, egyszóval érdeklődött irántam és en is iránta. Volt egy randink a suli könyvtárába ahol szerelmet is vallott nekem és egy csomószor bókólt, és egyszer hazakísért. Igenám de amikor hazakísért megkérdezte hogy megölelem-e. Ez engem elég váratlanul ért és azt se tudjam mit mondjak és annyira lüke voltam mert azt mondtam hogy "nem merem". Aztán teltek a napok és egyik nap írtam neki egy szerelmes levelet amiben bocsánatot kértem tőle. Azóta halványodott a kapcsolatunk... Ez az egész kb 2 és fél hónap alatt történt és közben még köszöntünk egymásnak meg minden apró ilyen dolog. Aztán egyszer megadtam neki a számom és írt is Viberen. Hát elkezdtem volna vele beszélgetni de a szókincse valami borzalmas és a helyesírása is. Folyton nekem kellett őt kérdeznem meg a témákat felhoznom és hiába erölködtem beleuntam. A suliba is távolodott tőlem. Az igaz hogy volt olyan időszak amikor a suli *****-i rájöttek hogy van valami és folyton figyeltek én meg nem mertem felvállalni ezért bujkáltam előle, nem köszöntem vissza meg semmi és ezt már nagy bánom. Aztán ez a dolog után erőt vettem magamon és elkezdtem tenni érte. De ekkor már késő volt mert meg is mondta hogy ő már nem akar tőlem semmit és nem szeret. Az igazi apját nem ismeri, anyjával és a nevelőapjával meg a féltesójával él együtt (öccse van) egy tömblakásban. Elég nehéz lehet neki. Mondjuk igaz hogy neten keresztül paraszt volt velem és olyanokat mondott hogy "hagyjál már, ahjj mikor mész már!?" meg ilyenek, de mégis sajnálom. Most az a helyzet hogy ha szünetben látjuk egymást akkor köszönünk és ennyi. Valamikor nagyon szeretem , valamikor annyira gyűlölöm hogy az elképzelhetetlen. Miért van ez?

Én 15/L ő 16/F