Mit gondolnátok egy ilyen emberről?

17 éves lány vagyok , és középiskolás . Nem nagyon nyitok az emberek felé de egy srácnak megnyíltam . Úgy kezdődött a kapcsolatunk hogy mentem fel a lépcsőn es véletlen elcsúsztam , majd odajött felsegíteni. Nagyon szimpatikusnak találtam és be is mutatkoztunk egymásnak. A barátságunk átcsapott az én részemről szerelembe . De ő is szerintem többet érez barátságnál. Egyszer a suliban megcsókoltam , és ő meg vissza. Nagyon jó érzés volt a dolog , és ez a kapcsolat csak jó irányba haladt . Kérdezte hogy nem e lenne kedvem elmenni hozzá . Elmentem hozzá , nagyon kedves volt most is , majd felvetette hogy menjünk el bicajozni , belementem. A temetö felé vettük az irányt . Mondom miert jöttünk ideazt mondta azért , hogy beszéljen az apjával . Furcsa volt nekem mert nem említette hogy az apja sírásó . Majd odament az egyik sírhoz és elkezdett beszélni . Nagyon furcsa volt nekem a dolog , de elnéztem neki. Nem kérdeztem meg hogy mi volt ez , nehogy megbántsam . Ez után , mentünk egy vizpartra ahol bámult egy fát . Kérdezem hogy mit nézel ilyen nagyonennél a fánál őlte meg magát az apám , majd rájött a röhögőgörcs. Mondom oké. Hazamentünk , s az egész szobája kereszttel és az apja fenyképeivel volt tele . Elég ijesztő volt . Naplót is ir , azt véletlen megtaláltam es hát mint minden ember én is kiváncsi voltam hogy mi van benne , pláne ennyi furcsa dolog után . Tele volt rajzokkal , fűrész , fejsze , balta és minden rajz melett volt egy név. Volt benne olyan is hogy , apa ne hagyj itt meg még sok ilyen fura dolog . De a legdurvább az volt , mikor megláttam a képemet a naplójába , azzal a felirattal hogy te voltál . Hát , pont leraktam és bejött a szobába. Bele mondtam a szemébe hogy egy életre felejts el mert elmebetegekkel nem leszek együtt. Ő azt mondta , apám is egy elmebeteg volt és mégis él . Menjél angyalom. Na ezóta nem beszélek vele . De komolyan , ki érti ezt ?