Mit csináljak, hogy békén hagyjon?

Van egy fiú, szeptember óta ismerem, évfolyamtársam. Először nagyon jóban voltunk, meg azt hittem, hogy tetszik. Mondtam is neki, de nem igazán foglalkozott vele, aztán borzalmasan bunkó és hisztis kezdett lenni szóval inkább kerültem. Azóta én vagyok a mániája! Folyton azzal jön, hogy idegbeteg vagyok, haragszom rá, mondjam el az okát, meg az ő prostituált anyukáját, és haljon meg. (Csúnyábban fogalmazva)

Azt se tudom, hogy kinek mit hord össze rólam (akivel összeveszik azt hajlamos kibeszélni) és már kezdek paranoiás lenni miatta. Alapvetően az a baj, hogy borzalmasan hisztis, mindenért kiakad (főleg rám) és a végén úgy forgatja, hogy én legyek a hibás. Mondta, hogy mindenki utálja, meg a testvére is elveszi az önbizalmát, az apjára (az is valami idegbeteg állat lehet) már fogott kést (valami ilyesmit írt) és majdnem maga ellen is fordította. Na most, apámnak egyértelműen vannak hasonló gondjai (őt mindenki utálja, minek kellett megszületnie, senkinek se számít, stb) szóval elég régóta hallgatok hasonlót..és már nem bírom, hogy ha Bolíviában kirabolnak valakit, az is az én hibám, mert én ilyen meg olyan vagyok. Elég ez apámtól, már a gyomorgörcs kerülget amikor ezt a gyereket is meglátom, azonnal arra gondolok, hogy most mit csináljak vagy ne csináljak, hogy békén hagyjon. Ma is ott ordibált velem óra előtt, meg még egy barátnőmnek hisztizett, hogy mondja meg, hogy neki igaza van.

Ráadásul elég egyértelmű, hogy tetszek neki, írta egyszer, hogy nagyon rosszul esik neki, hogy ilyen vagyok vele mert ő kezd megszeretni, szülinapomra meg írt valamit aminek ugyan ez volt a lényege. Novella, vagy valami ilyesmi.

Egyébként mondtam neki, hogy irritál, idegesít, hagyja ezt abba, de nem bírja felfogni. Már a sírás kerülget, ha nem hagyja abba szerintem iskolát váltok mert ezt 4 évig kizárt, hogy kibírjam! 16/L