Mi ez? Van helye reménykedésnek? 16/L

Egy pár napja egyre közelebb kerülök egyik osztálytársamhoz. Nekem talán valamennyire mindig imponált, de eléggé beképzelt, így mindig sikerült kiábrándítanom magam, egészen egy pár nappal ezelőttig. Akkor éreztem azt először, hogy na jó, nekem ez a fiú brutálisan tetszik, miután minden órán néztük egymást, amikor ideges voltam folyton nyugtatott, beszéltünk suliban és most már hébe-hóba beszélünk neten is. Folyton hangoztatja, hogy milyen kedves, barátságos lány vagyok, nekem semmi miatt nem kéne aggódnom. Folyton követ a szemével, egész órán néz és mosolyog rám. Ha a haverjaival van, akkor meg a haverjai bámulnak. Szerintetek? Jelent ez valami extrát, vagy csak beképzelem? Lehet ebből valami? (Már év eleje húzzuk egymás agyát, de most teljesedett ki talán igazán.)