Szerintetek megpróbáljam?

23 éves fiú vagyok. Nem volt még kapcsolatom. Mondanom se kell, az aki hasonló helyzetben van, pontosan tudja, milyen rossz érzés. Nem akarok senkit sem megsérteni, de akinek volt már valakije, legalább csak egy hónapig, az nem igazán tudja ezt átérezni. Ez olyan érzés, hogy komolyan retteg az ember attól, hogy egyedül marad. Nem igazán van, ami miatt pozitívan tudna gondolkodni.

Van egy 21 éves lány akit megismertem tinderről. Kezdetben hihetetlen jól alakultak a dolgok, de a magány miatt ismét borzasztó nagy butaságot követtem el, szerelmes lettem belé. Én már elfogadtam hogy ilyen vagyok, sajnos magam döntöm romba, de ez van. Nem jutottam még el sosem 3 randiig, es ő azután húzta be a kéziféket, hogy végre csókolóztunk. Sajnos teljesen megváltozott utána, mintha kicserélték volna. A szerelem, és a magány miatti kétségbeesés folytán szinte eljátszottam minden esélyemet. Kb. egy hónapja mondta hogy ő többet nem szeretne elég furcsa magyarázatokkal, de egyáltalán nem csillapodtak az érzéseim. Mivel nem volt még bnőm, nem igazán tudhatom milyen határtalanul, es biztonságban szerelmesnek lenni, de azt érzem, hogy nem tudom elfogadni. Folyamatosan sírok miatta, és reményvesztettnek érzem magam, és átkozom a tindert, hogy megpróbáltam. Hiába beszélgetek más lányokkal, és vannak oda értem, nekem nem tettszenek, és nekem ő kell. Annyi lányt el kellett engednem, hogy ez már tényleg túl sok, nem tudom feldolgozni, megkeseredett ember lettem.

Rettenetesen félek, de azt érzem, meg kell próbálnom megint. Nem bírom elfelejteni, egyszerűen nem megy. Nagyon szeretnék vele találkozni.

Szerintetek megpróbáljam? Ha idáig eljutottam vele, lehet esélyem? Mit gondoltok erről? Köszönöm a válaszaitokat.