Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Melyikhez hasonlít leginkább a szerelem?
Leírok ide két érzést, érdekelne hogy szerintetek melyik áll közelebb a valódi szerelemhez. Vagy ha egyik sem, akkor meg azt mondjáto.
1 Amikor meglátom úgy ver a szívem mint még soha, meg minden forró körülöttem, remegek és a hasam mintha táncot járna. Õ a legszebb, legtökéletesebb emberi lény akit valaha láttam. Minden tetszik benne, minden teljesen tökéletes a hangjától, a viselkedésétől a hajáig.
2
Cuki, jól néz ki, meg imádok vele beszélgetni meg meg tud nevettetni. Ha lehetne magamhoz ölelném, meg úgy érzem nagyon szeretem. Nincs olyan hogy ne érdekelne mit csinál meg hogy ne élvezném vele a beszélgetéseket. Néha pedig úgy érzem dühös vagyok rá semmi ok nélkül, közben pedig valamiért képtelen vagyok rá dühös lenni mert szeretem. Ha esetleg olyan közel kerülök hozzá akkor meg mintha nagyon jó langyos érzés lenne a szívemben meg mintha bizseregne úgy az egész testem...
(Hát sajnos ezt az érzést nem tudom leírni, mert nem igazán jött át minden ami benne van... Sőt ha belegondolok egyáltalán nem sikerült leírni de azért légyszívez írjátok le a véleményeteket.)
Köszönöm szépen a választ.
Igen, itt sem egyszerre éreztem ezt a két érzést és nem ugyanarról az emberről van szó.
Van mikor simán az első van és később rájön az illető, hogy a világ legszemetebb emberét fogta ki. Ezt inkább fellángolásnak mondanám. Tiniknél gyakori.
Van mikor az elsővel kezdődik és átalakul a másodikba.
De van mikor szimplán a másodikkal kezdődik. Ilyenkor bár az első elmarad, mégis tartós lesz a kapcsolat. Ezek tartósabb érzések, mint az első.
Szia!
Szerintem mindkettô szerelem, Csak mas jellegû. Az elsô a fellángolásos, ami szerintem elmúlik (egy Idô után), a másik inkább a tetszôs változat, amibôl kislakul a komolyabb érzelem.
Mindkettő, de igazából pontosan nem tudod leírni, körbeírni, nem lehet.
Csak érezni lehet. Leírom a saját történetem, hogy szemléltessem.
Addig az ember nem is hiszi el, míg meg nem tapasztalja. Én is ilyen voltam. Nem hittem el, hogy lehet valakihez ragaszkodni úgy ahogy az ismerőseim/haverjaim/barátaim leírták és mondták. A képükbe röhögtem, hogy ilyen nincs, és velem ilyen soha nem is lesz, mer teszek ellene! Egyébként sem létezik ilyen, beképzelitek.
Aztán belépett egy srác az életembe aki teljesen megváltoztatta a világról és az érzésekről alkotott nézőpontomat...
Furcsa érzés vett hatalmába, először hessegettem, kb 1,5 hónapig, ez még nem volt olyan elmélyülő.
De aztán már hiába tagadtam magamnak, magyaráztam be, hogy NEM NEM NEM, velem ilyen nem eshet meg. Mégis megesett. Közelebb kerültem a sráchoz és be kellet vallanom magamnak, hogy de. Kb 2 hétig próbáltam magammal megbeszélni a dolgokat, már éjjel nem aludtam, csak Ő járt a fejemben, a mosolya, a viselkedése stb. Mély levegőt vettem és az egyik legjobb netes haveromnak megmertem írni, hogy van egy srác aki nem fullos, de számomra az. Teljesen meglepődött. Levágta mit akarok írni. Tagadtam, hogy szerelmes vagyok, annyit írtam neki bejön, tetszik, kész. De csak addig írta amíg össze nem szedtem minden bennem rejlő bátorságot és megírtam, hogy "Igen, képzeld el! Az a csaj aki eddig ezeken röhögött, és nem hitte el az ilyesfajta dolgokat szerelmes!".
Ezzel együtt hatalmas kő zuhant le a szívemről.
S bár a srác nem lehet az enyém, ha meglátom, ha a közelemben van elkap az a furcsa érzés ami eddig még soha. Még a hülye faviccein is tudok nevetni, minden hülyeségét el tudom nézni, haragudni sem tudok rá, pedig sok hibája van, mégsem megy...
Ennyi röviden.
/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!