Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Létezik hogy 2embert egymásnak teremtett a sors?
Kezdem az elején.
Kb 2 honapja rámirt xy hogy latni szokott suliba es ngyon cuki vagyok.
Nem nyomulos tipus .. pont az esetem. Mintha csak nekem teremtették volna ... a stilúsa is olyan mint az enyém, a hobbiaink is hasonloak es a szemékyiségünk ugyan olyan.
1 hónap beszélgetés után mind2en beleszerettünk egymásba, viszont ezt nem mondtuk el egymásnak .. mondjuk látni lehetett. A suliba mindig mosolygott ram es elpirult. 1szer voltunk együtt jégkorizni es megölelt. Akkor szerettem vele igazán . Viszont 2szer is összevesztünk es a 2. Alakalommal annyira hogy hetekig nem irtunk utanna letiltott mindenhol.
3 heten at sirtam es vartam ra. Minden nap megvartam suli utan hogy lathassam.
Mar lassan 1 hete hogy kiszerettem belole es probalom elkerülni a talalkozast hogy tovabb tudjak lepni. De egyszerüen minden nap talalkozunk. A haverjai beszeltek mar vele hogy miert nem beszelünk ujra .. de o azt mondta hogy mar nem akar tolem semmit. Elfogadtam es igy tudtam kiszeretni belole. Viszont ez lehet veletlen ... de ma mind2en ugyan abba a ruhába mentpnk suliba (vilagos farmer, feher polo, farmer ing) es mikor meglattam megijedtem hogy ez nem normalis. Akarmennyure probalom elkerülni valahogy mindig tslakozunk .egyebkent at apukaja pizzeriaja itt van a falumban es szinte minden nap itt van . (10 kmre lakik egy varosba. Valahogy fura hogy pont egy kis faluba van a pitzeria es enis itt lakok. Felek hogy ez nem veletlen)
Lehet hogy a sors akrja hogy legyen köztünk meg valami?
P.s.: bocsanat ha valamit rosszul irtam, külföldi magyar vagyok és lehet ezmiatt irtam par dolgot helytelenül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!