Segítene valaki? Lehetetlen a dolog, én mégis szeretném, és nem tudom mit tegyek?!

Nincs egy éve, hogy "szerelmünk" elkezdődött. Egy játékban kezdtünk el beszélni, aztán átmentünk fb-ra. Egyre többet beszéltünk. Egyre szimpatikusabbá vált számomra.

A tény, hogy majdnem 8 év van köztünk, ami most hatalmas különbségnek számít, egyáltalán nem taszított. Engem nem érdekelt, őt igen. Elkezdtünk skypeolni, egyre több időt fordítottunk egymásra. Tudni kell rólam, hogy borzasztó magányos vagyok, soha nem volt egy barátom sem, nem is igazán beszéltek velem az emberek, de ő valamiért kitartott mellettem. Nekem ez sok volt, így megszakítottam vele minden kapcsolatot. Aztán csak írtam neki, és ez megismétlődött még párszor. Egy ideje érezteti velem, hogy elege van belőlem, de elvisel. Mert nem tehet mást, hiszen ott lógok rajta állandóan. Annyira nem akarom zavarni, nem akarom, hogy a terhére legyek... De függök tőle. Nem bírom nélküle. Nem tudom ez miért van, hiszen őt nem is ismerem igazán. Időközben neki lett barátnője, aki csak két évvel idősebb nálam, és sokkal messzebb lakik tőle, mint én. Oh, azt kifelejtettem, hogy többszáz kilométerre vagyunk egymástól. De úgy látszik, ez nem lett volna nagy akadály.

Én azóta találtam egy személyt, akit nevezhetnék barátomnak, de érzem, hogy ő nem az, aki mellettem kell legyen. Ez lehet furcsának hangzik, vagy gyerekesnek, de őt nem tudom elfogadni. Ráadásul csalódtam is már benne nem egyszer, azóta nem tudok neki megbocsátani. Persze, fogok mindenkiben csalódni. De ő volt az első, akiről azt hittem, a barátom lesz. Vissza a fiúhoz.

Most is úgy állunk, hogy nem beszélünk. Mert egyszerűen annyira nem akarom elengedni, szükségem van rá, holott tudom, hogy ő boldogabb nélkülem, mint velem.

Biztos gyerekesnek tűnik. Én ezt hatalmas problémaként élem meg.

Nem tudom miért lett számomra ilyen fontos, de nagyon sok mindent feladnék érte.

Előre félek azoktól, akik azt mondják majd, hogy ez tipikus tini-dolog, két hét, és elmúlik. Nem, nem múlik el. Ez lassan egy éve nem múlik el.

Tiszta sor, hogy nem akar tőlem semmit, ráadásul még barátnője is van... akivel meglehetősen boldogok együtt.

Vettem be rengeteg gyógyszert, hogy lenyugodjak -nem öngyilkossági kísérlet volt, vagy nem annak szántam-, aztán megpróbáltam leszúrni magam. Ebben megakadályozott egy személy, orvoshoz azóta sem kerültem. Most szükségem lenne a srácra, tényleg szükségem lenne rá.

Nem tudom mit akarok tőle, magamtól. Már öngyilkosságon is töröm a fejem, de túl gyáva vagyok hozzá. Valaki... segítsen. Ilyen mélyre süllyedtem, itt kérek segítséget. De nem tudok mit tenni. Szégyellem magam. Valaki segítsen... Kérem. Szükségem van rá, és nem tudok mit csinálni. Nem tudom mit tegyek.