Tanácstalan vagyok. Mit kéne tennem?

1 éve vagyok együtt a barátommal, ő 19, én 16. Megcsalt szerintem nem is egyszer (egyet ő mondott el, többről nem tudok, de ezek után ki tudja), smárolt is más lányokkal (ebből kettőről tudok és tőle), volt olyan hogy csak úgy nem írt 2 hétig... és én mégis mindent megbocsájtottam neki, mert szerelmes vagyok. Most mondhatjátok, hogy 16 évesen nem lehetek szerelmes és nem vagyok tisztában az érzéseimmel, de én tudom, hogy mit érzek. Viszont ő megmondta, hogy nem szerelmes, viszont szeret(és ez változhat), imád velem lenni és úgy érzi kezd minden jó lenni köztünk. Szerintem részéről ez a kapcsolat még csak 3-4 hónapja "komoly", de még mindig úgy érzem, hogy minden fontosabb nálam, aminek egy részét megértem, például a munka, pénz, család, szerintem az is érthető, hogy a barátaival is akar időt tölteni, az sem baj néha bulizik. Mindent megértek, de néha úgy érzem, hogy ezek csak kifogások. Próbáltam már beszélni vele erről, de azt mondja, hogy egyaltalan nem kifogások és amikor tud jön és ezt nekem is tudnom kéne. Annyi bajom van vele, nem tudok benne megbízni, mégsem tudok rá haragudni, amikor velem van minden tökéletes, 100%ban úgy érzem, hogy szeret és rajtam kívül nem kell neki más, aztán amikor elmegy egyedül maradok a gondolataimmal és az egyik részem úgy érzi, hogy meg kell bíznom benne, türelmesnek kell lennem, 19 éves, pont a legrosszabb kor, most próbálgatja a szárnyait, a másik felem viszont úgy érzi, hogy az egészet csak megjátsza, kihasznál, nem érdemel meg és ki kéne lépnem ebből az egészből.

Sokszor gondolkozom azon, hogy megmondom neki, hogy engem csak akkor keressen, ha szerelmet, komoly kapcsolatot szeretne és komolyan gondolja velem ezt az egészet... De nem mertem soha megtenni, mert "Mi lesz ha nem látom többet, nem hallom a hangját, nem ölelhetem meg, nem csókolhatom meg, nem mondja többet, hogy baba, kincsem, édesem..." Nem akarom elveszíteni. Tudom, hogy ha elmegy, nem érdemel meg, és majd lesz más aki szívből szeret, de nekem nem kell más, egy fiúra sem tudok úgy nézni már.. nem merem elveszíteni, nem menne. Sokszor próbáltam játszani a keményet, hogy ne érezze, hogy mekkora szükségem van rá, de ez sosem ment sokáig.

Így a regény végére talán a "Mit kellene tennem?" kérdés értelmét vesztette, de köszönöm annak aki elolvasta, és köszönöm, hogy leírhattam ezt nektek. :)<3