Szerintetek mi segítene, túltenni magam rajta?

Kb. 6 hónapja szakadt meg egy barátságom, ami az én hibámból szakadt meg, mert én többet éreztem, mint Ő. Rá kb. 3 hónappal, születésnapom után egy héttel írtam neki, amiben mindent megköszöntem, hogy mennyivel jobb emberré tett és még sorolhatnám. Akkor azt írta, hogy Ő meg tudott nekem bocsátani, de én nem tudok már rá csak barátként tekinteni, ezért már köszönni se köszönök neki, próbálok rá se nézni, de sehogy sem megy, hiszen minden nap minden órában látom, hiszen osztálytárs.. Igen, jöhetnek a válaszok, hogy házi nyúlra nem lövünk...

De mégis, hogy a viharba tudnám elfelejteni teljesen, mikor minden nap gondolok rá, hogy benne megbíztam, de ő nem bízott meg bennem... Bármit is tett/tettem vele meg tudnék neki bocsátani, de csak barátja lenni nem.