Mit csináljak? O. o Bővebben lent.

Na szóval a nagy helyzet az, hogy 3 hét múlva leszek 14. (Wow.. és ez kit érdekel?) Lényeg a lényeg. Én vagyok akkora "mázlista", hogy 10 évesen beleszerettem a tanáromba. Igen, 10 évesen. És igen bárki bármit mond teljesen lehetséges. Így lassan 4 éve vagyok hátérbe vonulva belezúgva. De ez csak egy mellékszál. Az egész lényege az, hogy én ez alatt a 4 év alatt egyszer sem jártam fiúkkal és nem is próbálkoztam náluk, mert hát ugye szerelmes vagyok. Most itt a 8. hamarosan elballagok a tanár úrral úgy se lesz semmi, hiszen nem is akarok semmit, mert ez csak az én hülyeségem. És hát családos ember ezért szavam nem lehet. Persze én ezt már letisztáztam magamban és ennyiben hagytam. De most ugye bejött a helyzet, hogy azért előbb-utóbb mégis csak lesz valakim, vagyis hát mondhatni kell valaki, mert ugye egész család "zaklat" a ,, ki tetszik neked? És a fiúk?" című mondatokkal. Mint ahogy ez egy normális családban lenni szokott. Most van nekem egy "kiszemeltem" egy hozzám hasonló fiú már éretségileg és szerencsémre az osztályba jár. Ami még szintén hozzá jön, hogy tudom (mert látszik rajta), hogy nem vagyok közömbös számára. És most ő is látja rajtam, hogy benne lennék csak mivelt tudatában van a tanár úr iránti érzéseimmel fél felém közeledni. Én meg csajból vagyok és tartom magam a mondáshoz nem a lánynak kell kezdeményeznie. És ugye felmerül a kérdés : Mit csináljak? Meg mondjam neki, hogy készen állok egy kapcsolatra? Vagy hogyan közöljem vele, hogy már "nagyjából" túl vagyok a tanár úron? Please.. értelmes megértő normális válaszokat szeretnék :3

Ui.: Bocsánat, ha bunkón vagy beképzelten vagy flegmán szólt nem akartam csak kicsit ideges vagyok :D