Mit tennétek a helyemben?

Szóval, az a helyzet, hogy tegnapelőtt szakítottam a barátommal, mert folyton csak a veszekedések, félreértések mentek, sőt már egy hónapja nem is találkoztunk. Viszont megbántam, mert szeretem. Egy közös barátunknak ő is írta, hogy akárhogy próbál, nem tud elfelejteni... és úgy érzem, hogy - a sok konfliktus ellenére - én sem őt. Ráadásul osztálytársak vagyunk, most szeptemberben 10. osztályosok. Négy hónapig jártunk. Én 16 éves leszek pár nap múlva, a barátom pedig 17.

A helyzet az, hogy van egy másik srác, az exbarátom volt (!) haverja, aki azóta arra várt hogy szakítsak a barátommal, mióta megismert, mert nagyon tetszek neki. Persze akkor megharagudtam rá, hogy miért ilyen gerinctelen, jól ki is osztottam szegényt, 2 hónapig nem beszéltünk. Aztán most lassan egy hónapja ismét nap mint nap beszélünk rengeteget. Úgy érzem, hogy tetszik mert nagyon érett és férfias. De még sokat gondolok a barátomra. Egyébként, megbízik bennem, hogy biztos nem jönnék újra az exemmel. Nagyon megharagudna érte, és úgy érezném, hogy ezzel elárultam. Még nem találkoztunk személyesen, jövőhéten fogunk.

Írok egy rövid jellemzést róluk.

Barátom: barna hajú, barna szemű, 175 cm, kedves, vicces, jó a humorérzéke, aranyos, elnéző, megértő, sokat beszél, nem lehet mellette unatkozni, jó társaság, de kissé gyerekes, ami bosszant.

Barátom volt haverja: barna hajú, barna szemű, szemüveges, 185 cm, kissé edzett, aranyos, megértő, jófej, jó társaság, aranyosakat mond, jól bókol (a barátommal ellenben), kissé perverz (ne gondoljatok rögtön durvákra, nem szemtelenkedik :D), okos, érett.

Én: barna középhosszú egyenes haj, barna szem, 160 cm, vékony, kissé hisztis, sokat beszélek, koromnál kicsit érettebb, szeretem a bókokat, alapból mindenkivel kedves vagyok.

Értelmes válaszokat köszönöm! :)