Úgy érzem megint nem tudom majd normálisan lezárni a dolgot. Miért nem sikerül sosem?

Egy nagy besülés után úgy éreztem, hogy soha többé nem akarok szerelmes lenni, főleg osztálytársba. Mivel ráment majdnem 4 évem a nagy semmire. Mikor úgy éreztem, végre lezártam a dolgot, hirtelen beleszerettem egy másik lányba, szintén az osztályból. Nem akartam, de nem tudtam parancsolni az érzéseimnek. Eldöntöttem, hogy próbálkozok majd nála. Eleinte egész jól ment. A barátnőivel már előtte is jóba voltam (pont az előző csaj miatt) és ő is kezdett megnyílni előttem. Bókolgattam, de azokat valahogy eleresztette a füle mellett. Aztán jött az utolsó év a suliból, az első fele nagyon jól telt. Már úgy éreztem barátok vagyunk, mindig volt egy lyukasóra, amit vele tölthettem sokat beszélgettünk és élvezte a társaságom, szinte be nem állt a szája, meg is lepett, mert viszonylag csendes lány. Azt hittem, sínen vagyok, de lehet hibát vétettem. Túl sokat láthattak vele kettesben és visszahallottam barátaimtól, hogy a barátnőinek feltűnt ez. Na onnantól nem tudom mi lett, egyre szűkszavúbbá vált velem, bulikban is kerülte a társaságomat. Próbáltam végig kedves lenni vele, de ő egyre flegmább lett. Csúnyán viselkedett velem, mikor tapintatosan az egyetlen gyenge pontjáról (tanulással kapcsolatos) kérdeztem. Eddig arról is nyíltan beszélt velem. Meg néha már csak ültem vele és kb. egy-két mondatot, ha beszéltünk, mert ő inkább tanulást "színlelt", én meg nem zavartam. Pedig kedves lánynak tűnt, nagyon okos, gyönyörű és visszafogott. Csak egy bibi van, ami miatt már az elejétől fogva tudtam, hogy nem lehet semmi az egészből. Ők eléggé gazdagok, én meg nem titkolom: egy utolsó panelproli vagyok, aki bár jó tanuló, de gyakran felönt a garatra (pont az eddigi kudarcok miatt), erősen dohányzik, meg néha mást is szív. Na ezek egyáltalán nem jönnek be ennek a csajnak, lehet ez is közrejátszott a dologban. Most ott tartok, hogy hiába sikerült egész jól a középsuli, mégis üresnek érzem az életem, mivel nem tudtam normálisan beszélni a dologról vele. Volt pár alkalmam rá, de akkor kicsit ittam és nem vett komolyan, meg olyan, mintha ő se tudná mit mondjon: Pl. igazából sose küldött el, meg nem mondta, hogy nem szeret, pedig volt mikor ezekről kérdeztem. Nem tudom hogyan tudnánk ezt normálisan megbeszélni, flegmázás és kerülgetés nélkül. Egyébként eléggé félős vagyok az ilyen dolgoknál és gyakran inkább elfolyton az érzelmeim, nehogy megsértsem. Bocsi ha kicsit hosszú voltam. :)

19/F