Ti hány évesen voltatok először szerelmesek és hány évesen volt az első randitok?

Pár hete, bár az se kimondott "randi", csak találkozgatás..és hát ő az első barátnőm, belé vagyok most szerelmes :D

18/F (akkor még 17 voltam :D)

A legelső emlékem a szerelemről; még kis óvodás koromban volt. Talán 4 lehettem. Volt egy nem olyan közeli barinőm (aki a legjobb barátnőm barátnője volt :D), és vele néztem állandóan az udvaron egy fiút, szőke volt, kék szemű, nagyon aranyos kis kölyök volt. Aztán amikor bent voltunk az épületben, kézmosás után mindkettőnket megpuszilt. Erre még most is tisztán emlékszem. Hát korán kezdtük, mit ne mondjak. :'D Egyébként csak óvodában voltam belé szerelmes, később 14 éves koromig évfolyamtársam volt, aztán még középiskolás korunkban is találkoztunk, de teljesen megváltozott kinézetileg, meg természetileg is. De 8.dikban amikor volt a tablófotózás, állandóan engem nézett, alig volt egyértelmű a dolog. Valószínűleg ezt hívják karmának. :D

Az első randim, hát elég sok időt töltöttem fiúkkal, velük lógtam egész életemben szinte, sok fiú barátom van, több mint lány. És ha valamelyikőjük is elhívott, azt mindig csak egy kis kiruccanásnak vettem, nem igazán tűnik/tűnt sose randinak. Hát ez valamiért bennem ragadt. :D (Volt 1-2 nagyon jó fiú barátom, aki össze akart jönni velem később, de nem akartam feláldozni a barátságunkat, így elutasítottam őket, de megtudtunk maradni barátoknak, szerencsére. Mondjuk már nem olyan az az adott barátság, az ilyen után már általában más lesz, sajnos.) 13 évesen kezdtek el észrevenni a fiúk, aztán volt egy váratlan találkozásom egy (magyar) fiúval amikor külföldön nyaraltunk. Ugyanannyi idős volt mint én. Vele is egyszerre lespanoltam, ő vele jöttem ki a legjobban a társaságból. Volt egy pillanatunk, amikor 10 cm-re ha volt az arcunk, bent voltam a tengeren egy ilyen úszó micsodán, és ő hirtelen felbukkant, felfeszítette a gumimicsodát és találkozott a szemünk, (még a tesóm le is fényképezte ezt a pillanatot, kb ilyen 10 képkockás fotósorozatot csinált egy olyan fényképezőgéppel, amivel ez lehetetlennek tűnt, de megcsinálta. :D Szerintem ő már érezhette a szándékát, csak én nem.) Szóval nem reagáltam semmit rá, csak kb "jah, helló" pedig így idősebb fejjel visszagondolva, simán kivehető volt a közeledési szándéka. És kinézetileg is nagyon bejött... Ezt azóta is bánom. :/ Csak sajnos későn tudatosult bennem, hogy nem is barátságot éreztem feléje, hanem szerelmet. (Mondjuk 1 hét volt, amit egymás közelében töltöttünk, de ha több időt töltöttem volna el vele, biztos nagyon szerelmes lettem volna belé) Hát van még jó pár fiú/kaland (elég érdekesek is, de azt nagyon nem szeretném hangoztatni még anonymként sem :X) amiket felsorolhatnék, volt egypár kapcsolatom, de nem volt az az igazi szerelem részemről. Mivel belőlük egyenesen az a "szia helló jól nézel ki, összeakarok veled jönni" cucc sugárzott, csak ugye sajnos a lányoknál(legalábbis nálam) ez nem jön be. Azt nagyon utálom, ha szerelmesek lesznek belém, és én nagy valószínűséggel nem szeretnék vele összejönni, csak barátként tekintek rá, tudatosítom vele, hogy CSAK B-A-R-Á-T-O-K, de még akkor sem adják fel... Utána meg lelkileg rámennek, és nekem üzennek mások, hogy hát "nem írtál neki 3 napja, már tökre toprongy lelkileg ez az ember." Egyik sem jó dolog, ha szerelmesek beléd, vagy ha te vagy szerelmes egy másik emberbe, és nem viszonozza. Úgyhogy még most is válogatom a pasikat, és remélem, hogy egyszer rám talál az igazi. :>

Viszont egyet mondhatok (saját tapasztalat). Sose erőltesd a szerelmet, vagy rád talál vagy nem. Érezni fogod, ha eljött az igazi. :)

19 év elteltével ennyi az össz szerelmi életem. =D