Szerintetek hogyan tovább? Többi lent:

Még régebben (3 éve) beszéltünk először, de akkor még nem voltunk agyilag helyben. Mármint kisebbek voltunk. 2 éve felfigyeltem rá, mert kinézetre nagyon jól néz ki, és ha az ember jól megismeri nem csak a külsőjével varázsolja el. Szóval 2 évvel ezelőtt belezúgtam. Neki mindig más lányok tetszettek, de a lányok rendre visszautasították őt, aminek örültem de nyomasztott a tudat, hogy engem észre sem vesz pedig ott vagyok előtte. Nap, mint nap találkoztunk az iskolában, a városban. 2 hónapja akárhányszor köszöntem neki először elmosolyodott és azután köszönt vissza. Pár hete megtetszett neki az unokatestvérem (vele nem nagyon tartom a kapcsolatot). Utáltam a lányt. Meg tudtam volna ölni akárhányszor csak láttam. De aztán kezdett elmúlni ez a "szerelem". Már belefáradtam az egészbe és kezdtem elfelejteni a mosolyát, a nevetését, a szemeit..... Pár nappal ezelőtt viszont észrevettem, hogy mikor kimegyek az iskolában az udvarra, ő a szokásos helyén, a lepcsőn ülve bámul engem. Néha mikor hátra mentünk a barátnőmmel (aki a bodyguardom :3) a hátsó udvarra rendszerint utánunk jött. A barátnőm (nagyon, nagyon dilis) folyton szívatott, hogy ezt akar meg azt akar a srác. De ma besokkolt. Beszélgettünk Facebookon és elküldtem neki (a srácnak) egy fényképet a mai topjoy-os kupakomról ("Valaki veled akar lenni"). Hiba volt. Visszaírta, hogy mennyire igaz az üzenet. Erre én azt írtam: "Ugyan már, ki akarna velem lenni? (:". A válasza az volt, hogy "én". Konkrétan rohantam a telefonom után és felhívtam a barátnőmet, hogy azonnal jöjjön át. Hiába dilis, ő az én "lelkipásztorom". Átbeszéltünk mindent. Hétfőn újra iskolába kell mennem és szembe kell néznem VELE. Mosolyognom kell és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben volna. De belül millió darabra törtem, Mit tegyek?? Én még mindig szeretem ott mélyen, valahol de nem bízom meg benne 100%-osan. (13 éves, lány vagyok)