Mit kellene tennem?

Tavaly decemberben szakítottunk a barátnőmmel, nem én voltam a kezdeményező. Ő mondta, hogy úgy érzi valami már nem ugyanaz, és szakítanunk kéne. Aztán másnap beszéltem vele, mert voltak kérdéseim. Kérdeztem mióta érzi azt hogy megváltoztak a dolgok. Azt mondta pár napja, még egy hete sincs... Ez szarul esett, úgy éreztem, hogy igazságtalan, mert nem képes küzdeni a kapcsolatért, egyszerűen egy hullámvölgy miatt képes eldobni. Én előtte a 4 hónapon keresztül sokszor éreztem azt, hogy nem vagyunk boldogok időnként, de mindig tovább küzdöttem, és rendre jöttek az olyan időszakok, amikor szinte elválaszthatatlanok voltunk. És szerintem egy kapcsolat nem lehet konstans tökéletes... Amit a következő nap csináltam, azt nem részletezném, de nagyon undorító és bunkó volt. A lényeg hogy nem igazán voltam beszámítható állapotban, de ez nem mentség... Utána egészen múlt hét péntekig gyakorlatilag levegőnek néztük egymást a suliban, kb. mintha nem totál idegenek lennénk. Azonban múlt hét pénteken rám írt facebook-on egy nyári táborral kapcsolatban (ugyanaz a tábor, mint amiben tavaly nyáron megismertük egymást, és összejöttünk). Meg azt mondta, hogy azért írt rám, mert osztálykiránduláson vannak, és éppen unatkozott. Ezután arra kért, hogy köszönjünk már egymásnak ha találkozunk, mert olyan rossz ez így. Majd utána tök jól elbeszélgettünk majdnem egy órán keresztül. Végül azt mondta, örül hogy újra beszéltünk, és reméli hogy majd még fogunk. Ez nekem azért is volt furcsa, mert nem én vagyok az egyetlen tábori ismerőse. Ott van pl. a legjobb barátom, aki tavaly rábeszélte őt a táborra. Nem mellesleg ő volt az a fiú aki még előttem tetszett neki...

Aztán a héten mikor találkoztunk már köszöntünk is egymásnak. És nekem ez nagyon rossz érzés volt. Hogy nem mehetek oda hozzá, hogy nem ölelhetem, nem csókolhatom meg... Olyan ez mintha egy drog lenne. Amíg nem foglalkoztam vele, minden jó volt, most meg hogy újra "visszalépett" az életembe, fáj hogy nem kaphatom meg.

Az is teljesen összezavart, hogy azt álmodtam egyszer, a szakításunk után, hogy újra összejöttünk, ráadásul elég romantikus körülmények között, hasonlóan a tavaly nyári tábori romantikus esténkhez, ahol először kerültünk közel egymáshoz...

Nem tudom, hogy most mit tegyek, és igazából azt sem hogy mit is érzek pontosan... (most tényleg őt akarom, vagy csak hiányzik hogy legyen velem valaki?) Ha megpróbálnám visszaszerezni, lehetne még esélyem?

17/F, 16/L