Hogyan lépjek túl ezen a csalódáson?

Előre szólok,hogy elég hosszú lesz.

Szóval,én nem vagyok az az ismerkedős típus, néhány barátom van,de azok nagyon közel állnak hozzám. Körülbelül tavaly nyár óta nagyon jó barátságba kerültem az egyik fiú osztalytársammal. Az egyik legjobb barátom lett. Viszont az utóbbi időben azt éreztem, hogy olyan mintha több lenne köztünk barátságnál. Szinte mindennap beszéltünk az elmúlt hónapokban, olyan dolgokat mondtam el neki,amit senkinek. És azt éreztem, hogy ő is sokat változott. Alapból sose volt komoly,mindig hülyéskedett,viszont minél többet beszéltünk,annál nyíltabb lett ő is. Olyanokat mondott, hogy szép vagyok, szeret...ilyesmi. Majd tettekben is kezdett megnyilvánulni. Néha átkarolt,megfogta a kezemet. Egy este elmentünk néhányan beülni egy helyre,és nagyon furcsa volt az egész,mert átölelt,magához húzott,megfogta a kezemet,beletúrt a hajamba...egész este így ültünk. Ezután éreztem azt,hogy ami már hónapok óta bennem volt,azt nem tudom magamba folytani,és nem akartam,hogy ez így folytatódjon. Nem mondom,hogy szerelmes vagyok belé,csak az fogalmazódott meg bennem,hogy akkor este jó volt,hát,akkor miért ne próbálnánk meg? Ráadásul az egyik barátnőm,akivel egyébként ő is jóban van,biztatott,hogy ezt meg kell beszélni. Szóval 3 napja beszéltem vele,ami nagyon nagyon nehezemre esett,abszolút nem vagyok ez a fajta lány,aki kezdeményez. Az lett a vége, hogy azt mondta,hogy nem akar barátnőt,nem érzi magát érzelmileg érettnek egy kapcsolathoz és amúgy is fura lenne,nem tartana sokáig...totális visszautasítás. Viszont azt is mondta,hogy nem akar elveszíteni,mert az egyik legjobb barátja vagyok,és neki ez ami eddig volt,belefér a barátságba...

És most romokba heverek,először azt mondtam neki, hogy többet látni se akarom,de aztán végül mondtam, hogy lehet minden régi. Rá következő nap találkoztunk többen,és nagyon nehéz volt, barátian viselkedtünk,nem volt feszültség csak egy kicsit,de akkor is rossz volt. Nem érti meg,hogy nekem ez mennyire fáj, ugyanolyan közvetlen,mint eddig,talán kicsit kevésbé. Én meg nem tudom,hogy mit tegyek,mert úgy érzem,sose lesz még egy fiú,akiben ennyire meg tudnék bízni, akinek ennyi mindent elmondanek. Ő egy olyan barátságot akar velem,ami nekem már nem barátság,hanem több. Meg kicsit úgy érzem, hogy neki ez így kényelmes, mert nem vagyok a barátnője,de ha olyanja van,én ott vagyok neki. Ezt meg nem akarom. Habár lehet,hogy ezt csak én kombináltam. Fogalmam sincs,hogy mi legyen,de nagyon rosszul érzem most magam,tanulnon kellene az érettségire,de folyton rá gondolok. Hogyan tehetném túl magam ezen,hogy újra csak barátként tekintsek rá? 18/l