Hogy tudnék erről leszokni?

Van egy régi szerelmem, akit már feldolgoztam úgy ahogy. Ez csak úgy ment, hogy kiöltem magamból azt a részt, ami képes érezni ilyen téren valamit. Áldozatnak áldozat, de így önmagában megéri. Nincsenek érzelmek barátaim felé, anyám felé, a tesóim felé, senki felé sem, de legalább nem szenvedek így már.

A probléma inkább az alvással van. Manapság nagyon lerövidítem az időt, sőt, van hogy későn is megyek el aludni, mert ott aztán nem tudom így kordában tartani magam.

Előjön a lány én meghülyülök, és azt látom hogy valóság, és az alternatív körülmények nincsenek ott, csak ő meg én, én hülye meg bemegyek és csókolózok vele. Már sokadszor álmodom ezt, mindig más környezetben, de az mindegy.

Ilyenkor érzem azt, hogy részben ébren vagyok, mert ugyanúgy érzem a hasamban azt a furcsa érzést. Még szerintem az agyam akkor is képzelne ilyeneket álomnak, ha tisztában lennék a valósággal ott, de akkor lehet hogy nem élném át ezeket a "nonverbális" jeleket, ezért is zárja el a valóságot.

Na és itt kezdődik a probléma, elég szar így aludni. Mert akkor jó érzés, aztán reggel felzaklat. És egész napon tönkre teszi a gondolat. Tény hogy annyira nem sűrű, havi pár alkalom, de elég gáz így, hogy már több éve, meg konkrétan olyna dolog nem is volt köztünk de akkor is.