Ez a sokadik "tetszem neki?" kérdés :] sos

Köszönöm szépen a válaszaitokat, de még mindig nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi van ha egyszerűen csak jófej és barátilag kedvel engem? Mégegyszer köszönöm nektek, legyen szép napotok <3

Túlságosan bizonytalan és félős vagyok ahhoz, hogy csak úgy kezdeményezzek bármit is felé. Nagyon régóta ismerjük egymást, nem közeli barátként, de eléggé ahhoz, hogy ne akarjam elrontani a dolgot. Nagyon tetszik nekem ő, de mi van, ha tévedek? Rosszak a megérzéseim. Ő olyan igazi ragyogó mosolyú srác, aki mindenkivel kedves, mindenkire figyel. Félek, hogy félreértem, mert miért ne tehetném. De egyre jobban emészt, hogy mikor ott van, kihagy a szívem, mikor nincsen pedig hiányzik, arra vágyom, hogy hozzámszóljon, de mikor hozzámszól mindig félek, hogy hülyeséget válaszolok. Sokszor összenevetünk és mindig figyel arra ha megszólalok. És azt is észreveszi, ha csendesebb vagyok. A múltkor szóvá is tette. Egyszerűen csak összezavar. Eleve túlságosan romantikus lélek vagyok. Sokak szerint néha túlságosan is elvont. El tudom képzelni, hogy tényleg túl sok könyvet olvastam és már annyira vágyom belelátni a tetteibe az érdeklődést... Hogy tényleg belekébzelem. De mi van, ha nem? És egyre csak belepörgök ebbe az ördögi körbe. Attól is félek, ha nem lépek akkor pedig mást talál. De miért is lépnék én, ha nincs semmi? Össze vagyok zavarodva. Mert nem tudom milyen jeleket kereshetek egy magabiztos, fényes mosolyban. De valószínűleg semmit, mert ha magabiztos, akkor már nyilvánvalóvá tette volna, nem?

Ajj. Csak túlgondolok mindent :']