Nagyon szeretem, de hagynom kéne elmenni?

Sziasztok!

Segítségre van szükségem egy párkapcsolati problémával kapcsolatban. Van egy lány, konkrétan a legjobb barátom. Egy osztálykiránduláson kicsi iszogatás közben eléggé összemelegedtünk, de utána kihűlt kettőnk között a dolog. Aztán én teljesen beleszerettem, de a barátságunk védelmében több mint fél évig titkoltam az érzéseimet, de egy idő után fizikailag fájt, hogy nem mondom el neki. Összeszedtem minden bátorságom, és elmondtam neki, hogy teljesen belezúgtam. Nagyon meglepődött, és nekiálltunk megbeszélni. Azt mondta, hogy nagyon sajnálja, hogy részegen játszadozott velem, mert nem gondolta teljesen át a dolgot. Viszont azt is bevallotta, hogy régebben ő is érzett hasonlóan irántam, de a barátságunk miatt inkább elnyomta őket, és a kiránduláson csak kitört kucsit belőle. Azt mondta, hogy még ki szeretné élni magát, de 10 év múlva semmiképpen nem utasítana vissza. És hozzátette, hogy hülyének érzi magát azért, mert elutasít, mivel úgy gondolja, hogy nem találna soha nálam jobb pasit, de mégse szeretne most párkapcsolatot, mivel nincs ideje rá. Megeggyeztünk, hogy megpróbáljuk megőrizni a barátságunkat, és ez egész jól is megy. Néha kicsit ciki, de egészen jól túllendülünk rajta. Viszont én nem tudok túllendülni a dolgon, nem tudok kiszeretni belőle, mivel először nem a szépségébe, hanem a belső tulajdonságaiba szerettem bele, ezért nagyon ragaszkodom hozzá. Érzem, hogy ő az igazi, nincs nála szebb lelkűbb lány a Földön. Egyértelmű volt a visszautasítas, ám folyton azt várom, hogy meggondolja magát, lépjen felém. Viszont belül nagyon szenvedek, de nem szeretném, nem merem elengedni. Próbáljak meg kiszeretni belőle, vagy várjak még. Attól félek, ha kiszeretek belőle, és esetleg lépne felém, már nem tudnám úgy szeretni, mint most. Tanácstalan vagyok, és szenvedek, nagyon jól jönne egy taoasztaltabb ember tanácsa! Előre is köszönöm minde válaszolónak!