Hogy juthatok ki ebből a helyzetből? (olvassátok el kérlek a megjegyzések)

Sziasztok! Segítséget szeretnék tőletek kérni. Kb 4 hónapja megismertem egy lányt, és egyből beleszerettem. Elmentünk együtt egy csomó helyre, és kiderült hogy ő is szeret. Egyre szorosabb kapcsolat alakult ki köztünk (kézfogás, csók, megosztottuk egymással a gondjainkat stb). Most 1-2 hete viszont lementünk spanokkal így nyár végén lazulni a Balatonhoz, és elhívtam a barátnőivel hogy jöjjenek. Rövidre foglalva a csajszi teljesen eltávolodott tőlem szépen lassan, és amikor megkérdeztem mi baja, nem válaszolt. Engem ez nagyon fecseszett, és pár napra rá el akartam neki mondani hogy szüneteltessük a dolgot, mert nem szó szerint menekül előlem, és nem mondja meg mi baja van. Teljesen el se tudtam neki mondani, már a felénél elsírta magát, és otthagyott. Olyan rohadt szarul éreztem magamat, mert tudom hogy ő az igazi, és hogy mindennél jobban szeretem :( ... Ő más mint a többi lány. Aztán este történt egy eset, röviden itallal próbáltam segíteni a lelki helyzetemen, és meg is lett a baj (eszméletemet vesztettem).

Majdnem mentőt kellett hívni hozzám, végül valahogy magamhoz tértem hála istennek. A csajszi teljesen leszarta ami történt (legalább is akkor, csak reggel bukkant fel hogy amúgy mi is történt, mert látta az egészet, de mégse csinált semmit, elvileg olyan volt mint akit egy picit se érdekel, pedig ott volt és látta is elvileg. Másnap pedig leírtam neki, hogy hanyagoljuk az egészet, de ő nem akarja, újra akarja kezdeni, vagy barátságot akar. De én nem akarok barátságot, mert nem tudok rá barátként gondolni. Hasonló a baráti közegünk, sokat fogom látni, ami nagyon fáj :/ Szerintetek mit tegyek most? Teljesen tanácstalan vagyok. Bocsi ha van helyesírási hiba, vagy fogalmazásbeli hiba, de elég hirtelen jött az ötlet hogy írjak ide, mivel a baráti közegem azt szajkózza hogy "mi megmondtuk tesó". (De ugye ez nem segít semmit se)