Mit tegyek ha nem tudok túl lépni a volt barátnőmön?

Volt egy lány, akit kb 2 éve ismerek, és már az elején nagyon tetszett, neten ismerkedtünk meg, nagyon sokat beszéltem vele hívásban már a legelején. Aztán egyszer csak össze jöttünk, együtt voltunk fél évig és valami miatt szétmentünk. Aztán visszajött az életembe, kb 1 hónap után. Utána megint összejöttünk és rá 2 hónapra találkoztunk előszőr. Mikor megláttam, egyszerűen tudtam hogy nekem csak ő kell egész életembe senki más. Nagyon jól elvoltam vele, és a végén ott is aludtam mert nem akarta hogy haza menjek és én se (80 km távolság van köztünk így nem sokszor tudtunk találkozni.) Aztán rá 1 hónapra megint én mentem el hozzá, és akkor is nagyon elvoltunk. Megint szakítottunk, de mindig én voltam a hibás mert túl féltékeny voltam és nem is az hogy nem bíztam meg benne, hanem láttam hogy egy csomó fiú irkál neki, és jelölgetik a posztjaikban. Rengetegszer veszekedtünk emiatt és nagyon sokszor sírtam, rengetegszer volt olyan hogy leittam magam. Aztán már a végén előjött a füves cigi is, megtudta és ez miatt csúnyán össze vesztünk. Nagyon haragudtam rá, de legbelül tudtam hogy nem csak az én hibám. Most utoljára fél éve jöttünk megint össze, akkor szerettem a legjobban, szószerint nála nem szerettem jobban senkit. Akkor jött le előszőr hozzánk, és összebújva aludtunk (ez még mindig rettenetesen hiányzik, nagyon sokszor álmodom ezt.) Együtt voltunk 3 hónapig, azalatt a 3 hónap alatt 2x találkoztunk. Közbe lépett egy harmadik személy, közép iskolába ment és osztálytársa lett. Felköszöntötte azt a fiút és becézgette a napjában. Ez miatt én nagyon kiakadtam és elkezdtem vele bunkó lenni de nem mondtam meg hogy mi a bajom. Elkezdett hívkálni, de nem vettem fel, alig beszéltünk már. Aztán lerészegedtem nagyon csúnyán egyedül, és most fordítva én hívtam őt meg irkáltam neki, de még csak meg se nézte. Ő csak azt mondta barát, semmi több meg hogy neki nem kell rajtam kivül senki, így tökéletes vagyok úgy tökéletes. Egyszer rá írtam még kb 1 hónapja hogy hogy van, miújság, és hát valahogy megint kialakult egy veszekedés a végére, és azt írta nekem hogy velem többet nem fog foglalkozni, meg hogy már nem érdeklem (valahol megértem, mert tényleg én is hibás voltam). Azóta nem is nagyon beszéltünk még csak születésnapomon se köszöntött volna fel. Nem tudom elviselni a hiányát, majdnem minden este elalvás előtt rá gondolok, és sírni tudnék. Ma is vele álmodtam, és arra keltem fel hogy sírok. Anyum is mondja hogy nem hiszi el, hogy egy nőnél hogy tudok ennyire leragadni, én sem tudom egyszerűen csak nagyon ragaszkodom hozzá mert nekem ő volt az első (és valószínüleg az utolsó is).