Volt olyan aki tanárba szerelmes volt és sikerült is összejönniük?

Amíg tanít addig tuti nem lesz ebből semmi hiszen akkor ki is rúghatják.Ha eléggé bátor vagy vizsga után menj oda és mond el neki hátha lesz belőle valami bár ez a körülményektől eléggé függ.

Ismered a családi helyzetét? Láttál arra utaló jelek, hogy bejössz neki? Nagy köztetek a korkülönbség? Ezek fontos kérdések, a válaszok alapján könnyebb tanácsot adni.

Én ismerek ilyen házaspárt, most mindketten a sulimban tanítanak. A férj akkor kistanár volt, a fekeség meg végzős. Érettségi utáni nyáron jöttek össze, ma már elmúltak 50 évesek és még mindig együtt vanmak. Úgyhogy egy próbát megér.

Nekem már volt ilyen

van oylan tanár aki 15 évest k"rogat [link]

Kistanárként amúgy nem olyan elvetemült dolog ez, hiszen korban nagyon közel vannak (gimi esetén) a diákok, nekem is volt akkoriban olyan tanítványom, akit ha nem így ismerek meg, simán lehet, hogy kezdeményeztem volna (néhány év volt csak köztünk ekkor), viszont tanárként nem is feltétlenül a kor a baj (gimisek esetén ez ugye annyira nem is játszik), hanem az, hogy visszaélsz az alá-fölérendeltséggel. Érettségi után ez már nem igaz, szóval nem támadható, de biztos lennének olyanok, akik furcsán néznének rád vagy a tanárra és simán lehet, hogy ha kölcsönös is lenne részéről, emiatt nem merné felvállalni, mert ő gyanítom továbbra is szeretne ott tanítani.

Érdemes elmondani szerintem. Legalábbis, én ezt tettem. Vártam hogy vége legyen a sulinak és az egy nehéz időszak volt. 4 éven keresztül éreztem végig hogy megbolondulok érte.Mikor vége lett a sulinak el akartam felejteni, azt gondoltam hogy biztosan házas. De nem tudtam elfelejteni , nagyon magam alatt voltam hogy már nem láthatom. 1 hónap elteltével jutottam el arra a pontra hogy kockáztatok, legfeljebb leégetem magam de utána túl tudok lépni. Nekem szerencsém volt mert elhívott találkozni. Mi azóta találkozunk, a kapcsolatunk viharos , de nagyon szenvedélyes. Nem tudom hogy együtt maradunk e , vagy létezik e örök szerelem , de idáig is ami történt azt meg kellett ismernem. Amúgy teljesen mindegy hogy tanár, vagy ács vagy kéményseprő , én még soha nem kívántam ennyire senkit és soha nem esett jól senkitől ennyire az ölelés vagy a csók. Nem volt még olyan sem akivel sok sok órát beszélgettem, nem volt még ennyire közel hozzám senki. Ő valahogy olyan mintha mindig is őt kerestem volna. Csak annyit akarok ezzel mondani hogy azért kell megpróbálni mert nem tudhatod, lehet hogy te sem vagy semleges neki. Nincs vesztenivalód! Ha meg sem próbálod, azzal veszíthetsz egyedül….